Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
HATVANY FERENC
A képzőművészeti alkotás forma, amelynek tartalma van, az irodalmi alkotás tartalom, amely formát keres. Ez nem szavakkal való játék, hanem lényegmeghatározás. A festő külső formákat lát és az összefüggéseket is látja, míg az írót érzések ösztönzik, gondolatokon épít és az összefüggéseket megkonstruálja. A festő számára a dolgok közt levő rend élmény, az író kikutatja vagy megfogalmazza. Hatásuk is ellentétes. A művész olyan, mintha a scholastikusok utóda lenne, akik a formában látták a dolgok lényegét, az irodalmi alkotásnak még az esztétikai hatása is a tartalmában gyökerezik. A képzőművészet formalisztikus, az irodalom idealisztikus. A kettő öszszeboronálását tilalmasnak tartják, pedig ez az összeboronálás, ha sikerül, szintézis, amely magasabbrendű egységbe fog ellentéteket. A művészetben nincsenek tilalmak: sikerek és kudarcok a szabad és nemszabad útjelzői. Az impresszionista festés nem kereste ezt a szintézist, megmaradt formalisztikusnak. Csak éppen forradalmosította a formát: kitudta jogukból az öröklött, a megtanult formákat. A dogmatikus formát, de a formafantáziát is. Megtalálta, fölfedezte az eleven formát, a jelenség elevenségének szépségét, ráeszmélt egy új festőiségre. Átvitte a „minden csak mozgás" tételt a festészetre. Az impresszionizmus egy új „forma prima" hitét vallja. Hatvany Ferenc meggyőződéses híve a forma elsőségének, felsőségének. És meggyőződéses ellensége az öröklött, a megtanult, a megrögzött formának. A formalátás átélés, a festőnek, az énnek élménye. A modell objektum, de a művész nem látja objektíven.