Magyar Művészet 1933/2. [antikvár]

Részlet: Szinyei arcképművészete Szinyei Merse Pál nem volt arcképfestő. De amikor arcképet festett, művész volt. Arcképet csak akkor festett, ha közvetlen környezetének valamelyik alakja megragadta képzeletét. Apját, feleségét, gyermekeit, sógorát, nővérét, bátyját és öccsét, önmagát, tehát mindig azt, aki érzéseihez közel állott. Csak a szívéhez legközelebbit, az édesanyját nem festette meg. Viszonya édesanyjához titokzatos és mély volt, képét éber álmaiban, - otthon és idegenben, - egyaránt magában hordozta, de nem tudott annyira objektívvé válni, hogy a rejtelmes képet megragadja és kivetítse magából. Annak ellenére, hogy arcképeinek száma nem haladja meg a huszat, művészete egész fejlődését végigkísérhetjük rajtuk. Minden korszaka s annak egész fejlődési jelentősége visszatükröződik arcképein.