Magyar Művészet 1933/4. [antikvár]

Részlet a füzetből: Akik a mult század nyolcvanas éveinek elején élték gyermekkorukat, azoknak a Doré-név felejthetetlen emléket jelent. Albumszerű, nagy és vaskos köteteket idéz föl neki, amilyenek akkortájt minden jobb családnak könyvtárában otthon voltak és a vendégszoba asztalán egyenest magukat kínálták a gyermeki érdeklődésnek. Meséinek, regényes olvasmányainak és azokon is túl: lidércnyomásos álmainak világa nyílt meg ott a gyermek szeme számára. Valóságnak látta bennök azt, amit képzelte addig csak tökéletlenül tudott követni olvasmányaiban. A puszta nevek alakot kaptak bennök, látható, szinte tapintással érzékelhető életté lettek számára. Hányan vagyunk olyanok, kiknek Don Quixote nevére ma is Doré ábrázolása jelenik meg és Sancho Pansáéra az a figura, amely Doré alkotása. A Szentírás drámai jelenetei, a dantei költemény tájai, Perrault meséinek alakjai láthatóvá számunkra egyáltalán csak Doré elképzelésén által lettek. Hová tűntek el a díszes kötésű hatalmas könyvek? Szétrongyolta őket a sok forgatás, és ami kevés ép példány megmaradt belőlük, a gyüjtők könyvtárába menekült.