Magyar Művészet 1933/5. [antikvár]

Részlet a füzetből: A Műcsarnok árpilisi kiállítása szokatlan képet tár elénk: minden irány, minden művészeti törekvés képviselve van benne és a nagyszámú művészcsoportok egyik sem hiányzik. Keresztmetszetét kapjuk tehát művészetünk alakulásának, amint az ma, 1933-ban jelentkezik festészetünkben és szobrászatunkban (az építészek feltűnően tartózkodtak a részvételtől). Ez a kép rendkívül változatos, az utak, amelyeken művészeink tárnak, igen sokfelé ágaznak el, régibb nemzedékek felfogása szaporán váltakozik új s még újabb kép- és szobor-elképzelésekkel, a vég és a kezdet sokféle átmenete került egymás szomszédságába. Elmondhatjuk tehát, hogy valóban változatokban bő, teljes áttekintést ad az újszerű és új célú kiállítás képzőművészeink mai termeléséről. Az új célkitűzést elárulja a tárlat címe. Hóman Bálint miniszter, aki ezt a kiállítást létrehozta, azzal vállalta ezt a nem könnyű munkát, hogy az a ma élő művészek jobbjainak mintegy seregszemléje legyen", annak a meghagyásnak értelmében, amelyet az államfő juttatott hozzá.