Magyar Művészet 1938/11. [antikvár]

Dési Huber negyvenhárom éves. Apja | német eredetű mesterember volt, anyja magyar kurtanemes családból származott. Autodidakta. Sokat hányódott, amíg festő lett belőle. Nyugtalan, konok, akaratos fejjel sehogy sem tudott belenyugodni viszonyai szürkeségébe. Mindent lerázott magáról és folyton újra kezdte. Volt kovácsinas, pincérfiú, kifutó, dolgozott gyárban, zsákolt kint a Dunán, majd ügyvédi irodába került díjnoknak, de ott sem volt maradása. Bejárta a régi Magyarországot, Dunántúl, a Felvidéken, Erdélyben csavargott. Ott érte a háború alig húszéves korában. Rövidesen a frontra került, ott is maradt 1918-ig. Az összeomlás után hazatért és Désett, apja órás- és ékszerészműhelyében megtanulta az aranyművességet. Ekkor kezdett rajzolni. Első tanítója Szopós Sándor rajztanár, egykor Benczúr és Székely növendéke, mértani testekből, kockából, hengerből, kúpból álló építményeket rajzoltatott vele szabatosan a valóság után. Majd meg- látjuk, hogy mértani formákkal és azok építményes kompozíciójával később, haladó festő-korában is sokat vesződött. 1921-ben optált és feljött Pestre. Nappal gyárban dolgozott, este az Iparművészeti Iskolába, majd Podolini Volkmann rajziskolájába járt. 1924-ben le-ment Olaszországba. Ott is mint gyárimunkás kereste meg a kenyerét, de szabad idejében rajzolgatott és a múzeumokat járta. 1927-ben állított ki először. A torinói quadriennalén és a firenzei nemzetközi grafikai kiállításon szerepelt néhány rézkarccal és akvatintával. Ugyan-ebben az évben hazatért. A Képzőművészek Üj Társasága tagjai közé választotta s azóta állandóan részt vesz a pesti kiállításokon. Szereplését, mint határozott, kemény vágású tehetség nyilvárulását a kritika számon tartotta. Két festményét a Fővárosi Képtár vette meg.