Bővebb ismertető
Részlet:
1848 művészete
Mikor az utolsó idegen barokk templomfestők elhagyták Magyarországot, űr támadt festészetünkben. Itt-ott ugyan föl-fölbukkant néhány festő, aki metszetek nyomán oltárképet szállít valamely templomnak, halotti címert néha egy képmást fest, de ezek a Falkoner-, Wagner-, Boros-fajtájú mesterek alig köthetik le érdeklődésüket. Maguk is csak tengődtek: a napóleoni háború, a pénz 1811-i devalvációja, az ipar és kereskedelem kezdetlegessége ezernyi gondban tartotta a közönséget, amely különben is teljesen tájékozatlan volt művészet dolgában s alig foglalkoztathatta a festőt.
Nagyon lassú ütemben javul a helyzet, mentől inkább közeledünk 1848 felé. S ennek a lassú elváltozásnak éveiben mind világosabban bontakozik ki előttünk festészetünk állapota. Eleinte egy sor idegen festő szivárog be, éppen nem a java, de munkát kap hol a pozsonyi országgyűlés követei körében, hol egy-egy kúrián, legfőképp az esztergomi és egri nagy templomok főpapjaitól. Valóságos külföldi szórványok verődnek így össze, magyar alig akad köztük. Velük kerül először hozzánk a klasszicizmus egy lefokozott fajtája s a német biedermeiernek nevezett stílus.