Magyar művészet 1948/3. [antikvár]

Részlet:Ferenczy Béni újabb munkáiHa már nem vagyunk lakói annak az édenkertnek, melyben legszebb díszként a görög szobrászat virul, ha már elijedtünk az individualizmus afféle gigászi végtelenségtől, amit Michelangelo művészete jelent, szerényen, mint akik többet érdemelnek, felidézhetjük a közelmúlt szellemeit. Szeretjük Rodint és azt az iskolát, mely egész Európában, szinte egy nyelvet beszélve, egyetlen családba tömörülve, hozzákötötte sorsát? Szerethetjük ezt a lángészből és olcsó szecesszionizmusból, vakító intuícióból és ernyedt festői effektusokból elegyített mestert, aki megmutatta a lehetetlent tehetségben és bátorságban, modorosságban és balfogásban egyaránt? nincs művészt, aki a felületek pillanatnyi, csillanó szépségét olyan maradéktalanul meg tudta volna ragadni, mint ő s viszont nincs művész, aki ezért az eredményért oly nagy árat fizetett volna, mint ő