Magyar Zene 1962/1-6. [antikvár]

OLSVAI IMRE: DALLAMVÁLTOZAT- ÉS ROKONSÁGVIZSGÁLAT A MAGYAR NÉPZENEBEN Bartók és Kodály alapvetően rendszerezte a magyar nép által énekelt és játszott dallamokat. Ugyanők és követőik számos összehasonlítást végeztek a rokonnépek, szomszédnépek és a műzene dallamaival. Ezek alapján tisztázódott: mely dallamok, mely stílusjegyek gyakoriak; milyen a sajátosan magyar — sajátosan népi dallamosság; melyik stílus a keletről hozott régi s melyik az itt keletkezett új. A magyar népzene legjellemzőbb és leggazdagabb rétegéül a régi stílus és az új stílusnak az a része bizonyult, amelyik hangnemben, ritmusban, dallamfordulatokban legjobban elüt a műzenének és más népeknek visszatérő szerkezetű dallamaitól. E réteg dallamvilága — mint minden virágzó stílus és mint minden szájhagyomány — tengernyi változatból, rokontípusból álló szövevény, melyben az egység és sokféleség gazdag együtthatása érvényesül. Ez egység és sokféleség összefüggéseinek feltárása a változatvizsgálat által: a sajátosan magyar népi dallamosság jellemzésével egyenlő. E tanulmány egyelőre csak egymásmellettiségükben, logikai-fejlettségi sorrendjükben vizsgálja a változatokat egy-egy stíluson belül. Időbeli egymásutánjukat — évszázadokra visszanyúló rendszeres írásbeli adatok híján, — legfeljebb csak elképzelhetjük. Hogy majdan legalább következtetésekkel tölthessük be ezt az űrt, ahhoz a mainál jóval behatóbban kellene ismernünk valamennyi rokonnépünk teljes népzenéjét; itthon pedig minél több új rágyújtást kellene végeznünk ugyanazokról a dallamokról, ugyanazokon a helyeken (lehetőleg ugyanazoktól az adatközlőktől is!) minél hosz-szabb idő után. Majd ha ezek segítségével sikerülhetne megrajzolnunk a magyar népzene fő rétegének történeti fejlődését, akkor felelhetünk a változatképződés alapkérdésére is: mikor s hogyan alakult ki az egységnek és sokféleségnek e bámulatos gazdagsága: egy, vagy néhány kevés őselem sokfelé történő szétszóródásából-e, vagy sok külömböző őselem egymás felé történő hasonulásából-e, vagy mindkét folyamatnak együtthatásából-e? Addig is, az anyaggyűjtés és feldolgozás mai állapotában, módunkban csupán a térbeli változatvizsgálat áll. Nem földrajzi, hanem átvitt értelemben: a zenei hasonlóság, ill. eltérés foka szerinti sorrendben. Ezt segíti elő a szótárszerű rendezés, mely elég sok változatot, rokondallamot hoz össze. De meg is nehezíti, mert sokat el is választ egymástól, vagy össze nem tartozók kerülnek egymás mellé. A szótárszerű rend: formai osztályozás; a dallamrokonság pedig igen sokszor eltér ettől. 3