Magyar Zene 2000/3. [antikvár]

" Vikár László KVINTVÁLTÁS A CSEREMISZ - KVARTVÁLTÁS ÉS CSUVAS DALLAMOKBAN Amióta Bartók Béla, majd Kodály Zoltán megkülönböztetett figyelemmel tanulmányozta a közép-volgai cseremisz (mari) és csuvas népzenét, a magyar zenei kutatások egyik kiemelt feladata lett a finnugor, illetve török nyelvrokonok szájhagyományában élő népdalok beható vizsgálata. A század első felében - mivel magyar helyszíni munkára nem volt lehetőség - kutatóinknak meg kellett elégedniük az esetenként hozzánk került, jól-rosszul kiadott gyűjtemények anyagával. Jelentős változást csak az ötvenes évek vége hozott, amikor - Kodály Zoltán hathatós közbenjárására - a Szovjet Tudományos Akadémia, majd a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének támogatásával megkezdődhetett, és több mint húsz éven át folytatódott a magyar zenekutató és nyelvész helyszíni együttműködését biztosító, mind több és több közösségre kiterjedő, rendszeres gyűjtés és kutatás. Az elmúlt közel száz év alatt - a régebbi és az újabb, a helybeliek és a mások által végzett gyűjtésekből - eddig több mint 3000 cseremisz, illetve csuvas dallam került kiadásra. Ez, ha teljes képet nem is ad, a korábbinál lényegesen gazdagabb anyagot tár a közép-volgai népek zenei hagyományának kutatói elé. Minthogy az oktáv fele a nehezen énekelhető tritónusz (bő kvart - szűk kvint), a nyolchangnyi távolságot - hagyományosan - két, nem egészen azonos részre: egy tiszta kvintre és egy tiszta kvartra osztjuk fel. Évezredes gyakorlata ez immár mindenfajta muzsikának: a kora-középkori orgánumoktól, a barokk tonális fúgákon át, napjaink „terctelen" zenéjéig, a hangszeres és az énekelt darabokban egyaránt. Még inkább a hagyomány-éltette népzenék területén s fokozottan a kvart-kvint ugrásokat előszeretettel használó félhangnélküli ötfokú dallamokban: a mongol pusztáktól, a Volga-Káma vidéken át az Atlanti óceánig. Bár a két „fél": a kvint és a kvart elvileg teljesen azonos súlyú és értékű hangköz, esetenként más és más megítélés alá eshet a dallamokban elfoglalt helye, iránya, az egyes közösségekben hagyományosan kialakult felhasználása szerint. Alkalmi ok-távtörés esetén fel is cserélődhet: kvintből kvart, alsó hangközből felső lesz, vagy fordítva. Ez olyan gyakori, természetes jelenség, hogy hibának aligha nevezhető. Idevág az úgynevezett „kvinthallás" esete is, mely többnyire a hangszeres és az énekelt zenék érzékelésének különbségében jelentkezik: egyesek öt hanggal arrébb hallják a játszott-énekelt dallamot, vagy öt hanggal feljebb-lejjebb éneklik vissza azt,"