Magyar Zene 2002/3. [antikvár]

Részlet: "MEGEMLÉKEZÉS Waldbauer Iván GOMBOSI OTTÓ (1902-1955) Egy tanítvány visszaemlékezései* „Muzikológiában nincs elintézett ügy" - hallottuk tanárunktól, Gombosi Ottótól, ahányszor csak kellett. A problémát, ha az csakugyan probléma - például hogyan kell tabulatúrát hangjegykottára fordítani, vagy hogyan kell régi zenét modern notációba átírni, vagy akár az is, hogy mi szerepe van valamiféle tonális harmóniának a reneszánsz zenei gondolkozásában (úgy tudjuk, ugye, hogy a reneszánsz a modális polifónia fénykora volt) - szóval minden efféle problémát az elejétől kezdve kell újra alaposan átgondolni. Most, amikor születésének századik évfordulója alkalmából visszatekintek Gombosi pályájára, úgy tűnik, hogy ez a nonkonformista vezérelv volt az, ami az elmúlt század talán legeredetibb és legszélesebb érdeklődési körű zenetudósát a legnagyobbak közé emelte - annak ellenére, hogy korai halála miatt elmaradtak a nagy összefoglaló művek, a sok izgalmas új gondolat szisztematikus kifejtése. Pályáját és élettörténetét együtt kell nyomon követni, mert nála az élet és a munka egy volt. Életének első része a privilégium, második része a küzdelem jegyében folyt, a nap csak a végén sütött ki újra. Gombosi Ottó művelt, nagypolgári zsidó családba született Budapesten, 1902. október 23-án. A liberalizmus adott dolog volt, a jómódot apja, József kereskedelmi tehetsége biztosította, az intellektuális légkör anyjának, Bogyó Erzsébetnek, a nagy matematikus Bogyó Sámuel zongorista leányánakvolt teremtménye. A négy Gombosi fiú iskolán kívüli nevelése, a nyelvekben, de az irodalomban, zenében és a művészetek többi ágában is az ő kezében volt. Aki csak valaki volt ezeken a területeken, az megfordult a Gombosi házban. Kétségkívül neki tulajdonítható, hogy Ottó és öccse, György már gyerekkoruktól kezdve a zene- * Sokaknak tartozom hálával, akik segítettek ennek a visszaemlékezésnek a megírásában. Első helyen áll ezek között Laurence Libin, a New York-i Metropolitan Museum o/Arts hangszer-gyűjteményének kurátora, aki elküldte nekem Gombosi levelezéséről szóló tanulmányát, és hozzájárult, hogy ezt a kitűnő írást liberálisan használjam. Tőle származik sok, különösen az 1930-as évekkel kezdődő életrajzi adat, és ezek nélkülözhetetlennek bizonyultak számomra. Tanulmánya egy, a közeljövőben kiadandó és még titokban tartott Festschriftben fog megjelenni. A többi közvetlen vagy közvetett segítőnek alfabetikus névsora: (néhai) Howard M. Brown; Murray Baines; Bathia Churgin; Frank D'Accone; Victoria Glaser; Dr. Peter Gombosi; James Haar; Dániel Heartz; Imogen Horsley; Dávid G. Hughes; Owen Jander; Earnest Mead; Leonard B. Meyer; Lawrence Moe; (néhai) Claude Palisca; (néhai) Paul Revitt; H. Colin Síim; Milos Velimirovic; John M. Ward; Victor F. Yellin. Mindnyájuknak hálás köszönet érte."