Magyar Zene 2003/1. [antikvár]

Részlet: "TANULMÁNY Péteri Lóránt SZABOLCSI BENCE ÉS A MAGYAR ZENEÉLET DISKURZUSAI (1948-1956)1 - Nem tudom, mit ért azon, hogy „dicsőség" - mondta Alice. Dingidungi megvetően mosolygott. - Hát persze, hogy nem érted, amíg én meg nem mondom. Úgy értettem: „Ez aztán az elsöprő erejű érvelés, mi?" - De hát a „dicsőség" nem jelenti azt, hogy „elsöprő erejű érvelés" -ellenkezett Alice. - Ha én használok egy szót - mondta Dingidungi megrovó hangsúllyal akkor az azt jelenti, amit én akarok, sem többet, sem kevesebbet! - Az a kérdés - hitetlenkedett Alice -, vajon engedelmeskednek-e a szavak. - Az a kérdés - így Dingidungi ki az úr és kész. Lewis Carroll: Alice Tükörországban (Révbíró Tamás ford.) A történelem szüntelenül arra oktat minket, hogy a diskurzus nemcsak egyszerűen tolmácsolja a küzdelmeket és az uralmi rendszereket, hanem érte folyik a harc, általa dúl a küzdelem; tehát a diskurzus az a hatalom, amelyet az emberek igyekeznek megkaparintani. Michel Foucau.lt: A diskurzus rendje (Romhányi Török Gábor ford.) Bevezetés: a Szabolcsi-vita, 1999 Szabolcsi Bence születésének századik évfordulója alkalmából Wilheim Andrástól közölt esszét a Holmi című folyóirat.2 Wilheim írása - sajátos módon - szerkesztői levél kíséretében jelent meg;3 két hónappal később pedig a lap közölte Breuer János vitacikkét.4 Ez utóbbira Papp Márta rövid levélben5 reagált: ezzel lezárult a Holmi-ban folyó Szabolcsi-vita. 1 Jelen írást 2002. szeptemberében védtem meg szakdolgozatként a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zenetudományi Tanszékén. Témavezetőm Tallián Tibor volt. A szövegen azóta néhány kisebb változtatást (javítást, bővítést) hajtottam végre. Munkámhoz nyújtott segítségéért, illetve a kész szöveg véleményezéséért itt mondok köszönetet Rachel Beckles Willsonnak, Breuer Jánosnak, Dalos Annának, Péteri Györgynek, Somfai Lászlónak, Szőllősy Andrásnak, Tallián Tibornak és Wilheim Andrásnak. 2 Wilheim (1999) 3 Fodor (1999) 4 Breuer (1999)"