Magyar Zene 2016/1-4. [antikvár]

TANULMANY Richter Pál AZ ÉLŐ BAROKK* Az Apponyi (Zaj-ugróczi) kézirat (1730) repertoárjának népzenei vonatkozásai Mióta Kodály Zoltán felhívta a kutatók figyelmét népzene és zenetörténet kapcsolatára, a magyar zenetörténeti kutatásnak mind a mai napig szerves és egyes korszakoknál szinte kötelező érvényű részévé vált írott zenei emlékeinket a még ma is eleven, illetve a 20. század folyamán már összegyűjtött néphagyománnyal összevetni. „A magyar zenetörténeti munka előfeltétele és legfontosabb segédtudománya a zenei néprajz. Zenetörténeti adatokra az élet színét és melegét csak néprajzi tudás és tapasztalat hozza.''^ Az összehasonlító vizsgálatok az elmúlt 60 évben termékenyítően hatottak mind a zenetörténeti, mind a népzenei kutatásokra. Zenetörténeti adatainkat a néphagyomány magyarázza, értelmezi és kelti életre, a történeti megközelítés pedig feltárja a néphagyományon belüli kapcsolatrendszereket. Kodály kezdeményezésének köszönhetően a népzene fogalma túllépett Bartóknak tágabb és szűkebb értelemben vett parasztzene meghatározásán,^ műfajilag gazdagabb, kutatása pedig összetettebb lett. Azáltal hogy Kodály a történeti források és a repertoár vizsgálatát is bevonta a népzenekutatásba, a korábbi, „eredet" központú népzene-paraszt-zene fogalmat elmozdította a „használatot", a „használat minőségét" hangsúlyozó értelmezés irányába.^ Nem az a fontos tehát, hogy egy dallamnak ismerjük-e az * A szerző az MTA BTK Zenetudományi Intézet kutatója. 1 Kodály Zoltán: „Néprajz és zenetörténet". In: Visszatekintés, II. Szerk.: Bónis Ferenc. Budapest: Zeneműkiadó Vállalat, 1982, 225-234., ide: 233. 2 „A falusi népzenére, más szóval a parasztzenére viszont ez volna a legmegfelelőbb általános meghatározás: Tágabb értelemben vett parasztzenének nevezzük mindazokat a dallamokat, amelyek valamely nép parasztosztályában el vannak terjedve, vagy valaha el voltak terjedve és amelyek a parasztok zenei érzésének ösztönszerű kifejezői. [ ] Szűkebb értelemben vett parasztzenének azokat a dallamokat nevezhetjük, amelyek egy vagy több egységes stílushoz tartoznak, más szóval: egyforma karakterű és szerkezetű dallamok tömege szolgáltatja a szűkebb értelemben vett parasztzenét." Bartók Béla; „A népi zene hatása a mai műzenére" [1931]. In: Bartók Béla írásai, 1. Közr. Tallián Tibor. Zeneműkiadó, Budapest 1989, 138-147., ide:138-139. 3 „[ ] a parasztosztály kultúrtermékeinek keletkezési módja [ ] teljesen elüt más osztályok kultúrter-mékeinek keletkezési módjától. Természeti produktumnak tekinthetők ezek a termékek, mert a számunkra legjellemzőbb sajátság létrejötte [ ] csakis lelki közösségben élő nagy tömegeknek egyféle irányban működő ösztönszerű variáló készségével magyarázható. Ez a variáló készség pedig nem más, mint valamilyen természeti erő." In: Bartók Béla: „Cigány zene? Magyar zene?" [1931]. In: Bartók Béla írásai, 3. Közr. Lampert Vera. Budapest: Editio Musica, 1999, 345-364., ide: 354. I; ¦ f