Mesterség & Művészet 2008. július [antikvár]

1 IH I, ' i ' ' , 'I I , I ,1 ' I Ü' i'i i Mm I r, ) I ' 1'' I- , 11! í, i;. I ¦ ;;V^ ' ' ' V' ' 'l'V- vl ; I' ll ¦ ,1 I I I 'il' • 'i '. ' > I.Í ,i:'ii'' < , r . ¦ ! hlli.'. I ! i' , I !' ll ¦ ''í:';,.^!!' ' 'í ' ' ' 'p' , I ' 1 . 1 1. I ¦ ' Ti i ' I ¦¦ 'r- i 1,' ,1/ ¦ ' l,'-¦¦! , ¦ -.Ijii, Borbély Jolán 80 esztendős Borbély JoUn mögött olyan évtizedek állnak, amelyről minden néprajzos álmodik pályája kezdetén. ^ szerteágazó gyüjtöutak tapasztalatai azonban nem tudományos publikációk által váltak közismertté, hanem Joli néni személyén keresztül generációk generációkat gazdagítanak ma is. A mai magyar népi iparművészet minden bizonnyal egészen más lenne nélküle, hiszen kezdetektől fogva meghatározó alakja a táncházmozgalomnak és a hagyományos kézművesség újrafogalmazásának. Stílszerűen a Hagyományok Házában találkoztunk Joli nénivel. Joli néni klasszikus néprajzi körben nőtt fel Hajdúszoboszlón. Hozzájárult mindez ahhoz, hogy a néphagyományokkal kezdett foglalkozni? 14 hónapos korunkban meghalt az apánk, így a mamánk velem és az ikertestvéremmel együtt hazaköltözött a nagyszüleinkhez, Hajdúszoboszlóra. Amikor a nagyapám a háború után fogságba került, a nagyanyám úgy tudta megőrizni a földet, hogy minden jószágot eladott, és feles bérletbe adta a földet. A nagymunkákra azért mindig kijártunk, így intenzív kapcsolatom alakulhatott ki a földműveléssel. Az egyetemen egyből kiderült, hogy sok minden olyat tudok, amit a többiek nem. Éppen ezért az egyik tanárom arra biztatott, hogy kisállattartásból írjam a szakdolgozatomat. Hiszen még olyasmivel is tisztában voltam, mi az a kappanolás. Te hallottál már róla? Bizonyára valamilyet, Berúgatják a kakast, aztán elveszik a férfiasságát, utána meg alátesznek két kotlóalja csirkét. Azokat hordozza pergővel a nyakában, amíg fel nem nőnek. Inkább agyon veri a jég, minthogy a csibéknek baja essék. Azért tudtam, mert benne éltem ebben a kultúrában. Nemcsak a gazdálkodást ismertem meg, hanem sok minden mást. Konvojban mentünk a hídi vásárba, lovas szekerekkel. Aratáskor gyalog indultunk a tanyára, hajnali kettőkor. Csillagos volt még az ég, harmatos a fű. Amikor kiértünk a városból, levehettük a cipőt, mezítláb lépkedtünk a harmatban, és közben hallgattuk nagyapám meséit a csillagokról. Számtalan lakodalomban voltam, a kismamának vittük az ebédet, mert szülés után úgy illett. Jól éreztem magam ebben a kultúrában. Tiszteltük, szerettük a nagyszüleimet. Ebben az időben sokan megfeledkeztek a falusi szülőkről, a nagyszüleim viszont büszkék voltak, hogy az árvák nem hagyták el őket. A debreceni iskolás évek után egyből néprajz szakra jelentkezett? Gimnazista koromban két dologban gondolkodtam: mezőgazdász vagy néprajzos szerettem volna lenni. A háború után, amikor elkezdődött a kulákság, rögtön kiderült, hogy a mezőgazdaság nem biztosíték a jövőben. Debrecenben, a Déri Múzeumban Lükő Gábor táj és népkutató részlegében én is részt vettem diákkoromban. Az érettségi és az egyetem között 1946-47-ben táncot is tanítottam Szoboszlón, úgyhogy egyre erőteljesebb lett az a vágy, hogy néprajzos akarok lenni. Amikor Budapesten ^ 4 &