Műemlékvédelem 2002/1. [antikvár]

AZ ÖRÖKSÉG KÖTELEZ Miután a borzalmakban, emberirtásokban bővelkedő XX. századot s a háborús (polgárháborús) öldökléseket láncreakciók működéseként illusztráló második évezredet is magunk mögött hagytuk, a kísértés csábító a történelem „logikájának” megfejtésére. Mintha annak menetét merev sémákba, kerek évfordulók közé lehetne szorítani, és csak gonoszságokban lennének mérhetők a história főbb állomásai. Talán a szépséget és a jóságot is megilletné a megbecsülés a történelem alakulásában. Sajnos az „ésszerűség” láncolatát a nagy folyamatokban nehéz (vagy lehetetlen) kimutatni, s az olyan kérdésekre is csak tétova válaszokat merünk adni, mint például tudjuk-e, látjuk-e, felismerjük-e, hogy merre van az „előre”?