Műtárgyvédelem 1996/25 [antikvár]

bevezető A millecentenáriumi rendezvénysorozatok keretében 1996. augusztus 19-én nyílt meg a Magyar Nemzeti Múzeumban Magyarország eddigi legnagyobb múzeumi kiállítása a „Magyarország története" c. állandó kiállítás. Ez korban István királytól a Millecentená-riumig terjedő időszakot mutatja be. Lényegében ehhez a kiállításhoz kapcsolódott ugyanebben az évben, tavasszal, 1996. március 16-án megnyílt „Őseinket felhozád - A honfoglaló magyarság" c. időszaki kiállítás, amit a terv szerint Európa nagyvárosaiban is bemutatnak. Ezt követően a történeti kiállítás részeként, a honfoglalás kori anyag gerincét fogja alkotni. 1996. október 23-án nyílt meg a történeti kiállítás XX. századot bemutató része. Az új történeti kiállítás mintegy 2600 m^ területén a magyar kulturális örökség legjelentősebb, mintegy 8000 műtárgya került bemutatásra. Ezen műtárgyak mindegyike különböző mértékű restaurátori beavatkozást igényelt. A kiállításhoz kapcsolódó restaurátori munka mennyiségét és minőségét tekintve az 1994-96 közötti időszak legjelentősebb kollektív restaurátori teljesítménye volt Magyarországon. A kiállításra az előkészítő munkálatok 1994-ben kezdődtek meg. Tekintettel a megnyitásig rendelkezésre álló rövid időre, valamint a kezelendő tárgyak hatalmas mennyiségére, a Főigazgatóság úgy döntött, hogy a hatékonyabb munka érdekében egyesíti a Magyar Nemzeti Múzeum keretén belül eddig különállóan tevékenykedő restaurátor egységeket. Ezért 1994. szeptember l-jével megalakította a Restaurátor és Műtárgyvédelmi Főosztályt a Magyar Nemzeti Múzeum korábbi Restaurátor Osztálya, a Műtárgyvédelmi Osztály, és az egykori Legújabbkori Történeti Múzeum Restaurátor Osztálya munkatársaiból, valamint a különböző gyűjteményekhez beosztott restaurátorokból. A múzeum történetében először, a minél színvonalasabb és a korszerű követelményeknek megfelelő kiállítás kialakítása érdekében ugyanebben az évben megalakult a Műtárgyvédelmi Szakbizottság. A szakbizottság tagjainak jelentős része a főosztályunk munkatársai közül került ki. A szakbizottság feladata kiterjedt az agresszív környezeti tényezők kiküszöbölésére, a kiállításhoz használt vitrinek anyagának és egyéb segédanyagoknak a szakszerű megválasztására, a tárgyak állapotának és kiállítási feltételeinek meghatározására, a restaurátori beavatkozás mértékének eldöntésére, a klimatizáció és világítástechnika paramétereinek megadására. Mindezek olyan komplex ismeretek, amelyekkel a szakbizottság nagymértékben segíti a múzeum vezetőségét a műtárgyakkal kapcsolatos döntések meghozatalában. A bizottság feladatai közé tartozott még a főosztály restaurátoraira már nem terhelhető munkák kiadása, külső restaurátorok egy-egy adott munkára történő pályáztatása, kiértékelése, valamint az általuk végzett tevékenység szakmai ellenőrzése, a munkák átvétele, zsűrizése. A kiállítandó műtárgyak sokfélesége megkívánta, hogy az új főosztály olyan szakterületekre is felvegyen restaurátorokat (pl. festmény-restaurátor), amelyekkel a múzeum eddig nem rendelkezett, az ilyen jellegű munkákat korábban külsősöknek kiadták. A restaurálandó tárgyak nagy mennyisége miatt növelni kellett egyes területeken a szakrestaurátorok számát (pl. a bútorrestaurátorokét, kőrestaurátorokét) és számukra új műhelyeket kellett kialakítani és felszerelni. A főosztály munkatársai végezték a restaurálási munkákon kívül a műszaki és a belsőépítészeti tervek és a kiállítási forgatókönyvek műtárgyvédelmi szempontok szerinti véleményezései és javaslatokat tettek a kívánatos paraméterekre és szükségletekre. Számos hiteles műtárgymásolatot is kellett készítenünk. A főosztály által végzett sokrétű munkát jellemzi, hogy még a kiállítási bábuk tervezésében és anyagának kiválasztásában is közreműködtünk.