Művészet 1908-1909. (nem teljes évfolyamok) [antikvár]

Részlet: A feladatom most az volna, hogy olyan legyek, mint a hegedős lantja, a mely muzsikaszóval kísér valami finom románcot, lélekkel átitatott, érzéssel beszőtt nótát, - hogy sehol el ne nyomja az írásom a rajzoló-művész munkájának hatását, s a végén mégis egy akkordba csendüljön vele... - nem írhatok tehát rendes értelemben vett kritikát. Mert mi ma a kritika? Vannak, akik művészekről szólván, elmondják a penna nyelvén a művész más eszközökkel teremtett alkotását. Beszélnek érzésekről, amelyeket a művészei alkotás maga fejez ki ha akar, beleszugerálnak a mű megalkotójába gondolatokat, amelyeket az sohasem érzett, és parancsolóan elrendelik, hogy: igenis ennek így kellett lennie... Ez röviden: nem lehet igaz.