Művészet 1914/1-6. [antikvár]

Részlet: A FESTŐMŰVÉSZET FEJLŐDÉSE A legújabb kor tudományos eredményei megszoktattak arra, hogy minden jelentő ségben fejlődést lássunk és keressünk. Az organikusok önmaguktól fejlődnek, az anorganikusok pedig az előzőkkel kapcsolatos viszonyok folytán lesznek szerintünk tökéletesebbek, nekünk értékesebbek. A művészet is emberi cselekmények eredménye, minden időnek meg volt a maga művészete, föltehető tehát, hogy rája is vonatkozik a fejlődés törvénye. Azonban, ha példákkal akarnánk igazolni föltevésünket, éppenséggel nem találhatunk erre megnyugtató feleletet. El kell ismernünk, hogy ha van is a művészetekben fejlődés, ez nem egy állandóan fölfelé irányuló vonal, vagyis éppenséggel nem állíthatjuk föl azt a tételt, hogy fejlettebb emberiségnek a művészete is fejlettebb. Bármennyire komplikáltabbak, képzeteiben, igényeiben szédületesebbek a XX. század fiai a régi görögök és rómaiak, vagy a cinquecento embereinél, mégis úgy érezzük, hogy ezeknek művészete nemcsak az egyes zsenik megnyilatkozásaiban, hanem az átlagos nívó szerint is értékesebb, nagyobbszerű és mélyebb.