Művészet 1971. január [antikvár]

Kongresszusi hozzászólás Mielőtt mondanivalóm tulajdonképpeni lényegére térnék, szeretnék két dologgal foglalkozni. Nem mintha új lenne, sokan foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel. De a szocialista tudat alakulása szempontjából szeretném én is aláhúzni. A kongresszus is rendkívüli intenzitással foglalkozott a kispolgári nézetek, az önzés, a harácsolás bírálatával. Bátran mondhatjuk el, hogy társadalmunk egészében számban nem jelentősek ezek az esetek. De fel kell figyelnünk az eltompító, lecsendesítő megnyilvánulásokra mégis (ami itt-ott a sajtóban is megjelenik), mert a felháborodás a közösségi tudat jogos felhorkanása, tüntetése minden visszaélés ellen. Nagyszerű példái teremtődtek és teremtődnek szocialista tudatunk alakulásának, gondoljunk csak az árvíz kapcsán létrejött népi megmozdulásra. Nem hiszem, hogy az önzés súlyosan befolyásolhatná a szocialista tudat formálódását, fejlődését, hiszen máris számtalan intézkedés történt és fog is történni megfékezésére. Mégis fontosnak érzem minden effajta megnyilvánulás elítélését. De ez csak akkor teljes értékű, ha ezzel szemben minden közösségi gondot, közösség érdekét vállaló szocialista magatartást hangsúlyozottan megbecsülünk.