Művészet 1973. január-december [antikvár]

Részlet a könyvből: Beköszöntő Jelkép is lehet, hogy folyóiratunk XIV. évfolyamának első száma egy képzőművészeti orgánumhoz ma már egyedül méltó módon, több színnyomásban, a színélményeket is illúziókeltően közvetítve kerülhet az olvasó kezébe. Tudjuk azonban, hogy a reprezentatívabb, a korábbinál jóval tetszetősebb külalakkal nemcsak régi, jogos igényt elégítünk ki, hanem egyúttal új igényeket is támasztunk az olvasókban, hogy ezt a formát kellő tartalommal töltsük meg. De vajon mit jelent ma, adott politikai, társadalmi, ideológiai és szorosabban véve művészeti viszonyaink között a „kellő" tartalom? Mindenekelőtt azt, hogy amit és ahogy ma írunk, ahogy folyóiratunkat szerkesztjük, az a jelen és a jövő társadalmát, ideológiáját, a jövő jelenben gyökerező művészetét szolgálja. A Művészet képző- és iparművészeti folyóirat, pontosabban a mai magyar képző- és iparművészet kritikai, művészetelméleti és szakmai orgánuma. Figyelmünket mindenekelőtt az élő magyar művészetre koncentráljuk, ami azonban korántsem zárja ki, hogy a múlt, a folytatandó hagyományt jelentő élő múlt értékeivel ne foglalkoznánk. Másrészt semmiféle megkülönböztetést, holmi előítéleteken alapuló diszkriminációt nem kívánunk alkalmazni, sem művészeti ágakkal, sem műfajokkal, sem művészeti stílusokkal szemben, de különbséget akarunk tenni, társadalmi elkötelezettségük, társadalmi ,,hasznosságuk", a fejlődést szolgáló „funkciójuk" szerint, művészi irányzatok, értékek között. Kritikai művészetelméleti tevékenységünk központi mércéje a marxista—leninista esztétika. Elméleti tevékenységünket a lap vezető publicisztikájában kell megalapoznunk és kifejtenünk, ugyanakkor ezzel összhangban akarjuk megszervezni munkánkat a konkrét kritikai gyakorlatban. Feladatunk többrétű; megbízható szakmai mércét kívánunk adni az alkotóművészeknek, hogy további fejlődésük, művészi kiteljesedésük érdekében tevékenységüket rendszeresen kontrollálhassák; ugyanakkor, e műhelyek mellett a képzőművészet iránt érdeklődő közönség körében is szeretnénk ezt a rangot kivívni. Fontosnak érezzük, hogy mind elméleti, mind konkrét kritikai tevékenységünket nem dekrétumok, kinyilatkoztatások útján akarjuk érvényre juttatni, hanem a különböző véleményeknek fórumot biztosítva, a hasznos vitaszellem élesztősével az érvek meggyőző erejével — magunk és vitapartnereink számára egyaránt pontosabban, egyértelműbben megfogalmazva álláspontunkat. Az alkotóművészek,a közönség sokirányú tájékoztatásán kívül — amelybe beletartozónak érezzük a pontos információn túl az ideológiailag és szakmailag egyaránt megbízható orientálást is — azok számára is segítséget kívánunk nyújtani munkájukban, akik a mai magyar művészet és a közönség között közvetítő szerepre, feladatra vállalkoztak. Szeretnénk kitekintést adva „tágra nyitni a kapukat" a világ képzőművészetének minden olyan művészi minősége, értéke előtt is, amely a korszerű magyar művészetet gazdagíthatja. Nem gondolunk azonban kritikátlan befogadásukra, hanem célunk ezeknek az értékeknek a tudatos s a tudatot alakító asszimilálása a társadalmilag elkötelezett magyar művészetbe. Új évfolyamunk januári számát sokféleségében kicsit amolyan „mutatványszámnak" szántuk. Ahhoz azonban, hogy a siker reményében teljesíthessük vállalt feladatainkat, a jövőben erőnket az eddigieknél sokkal jobban kell koncentrálnunk. A lap szerkesztési elve ezért, hogy figyelmünket mindig egy-egy időszak legfontosabb problémáira irányítsuk, s egy-egy szám központi gondolatát igyekezzünk sokoldalúan és meggyőző módon az olvasók elé tárni. E munkánkban feltétlenül számítunk mind a magyar közönség, mind alkotó művészeink, mindenekelőtt a magyar képzőművészet szakmai, társadalmi alapjának; a művészeti szövetségnek a támogatására, segítségére, együttműködésére. Dolgunkat azonban csak akkor végezhetjük el eredményesen, ha mindig érdekes, szellemi izgalmat keltő újságot adunk olvasóink kezébe. Rideg Gábor