Bővebb ismertető
Bár most 15. évfolyamunk februári számát vehetik már kezükbe olvasóink, az új évfolyam beköszöntője mégis ebbe a számba kívánkozik. Nem mintha tavaly januárhoz hasonlóan most is látványos formai vagy szívósabb és kevésbé látványos tartalmi változtatást terveznénk, hanem mert úgy érezzük, ismét tennünk kell és tenni tudunk, ha mégoly kis lépést is előre - hogy minél teljesebben szolgálhassuk a magyar képzőművészet önmagát szüntelenül megújító fejlődését. A lap újjáalakulása óta elvégzett egy esztendős munkánk értékelése nem a mi feladatunk. De a munkát hibáival együtt is vállaljuk, mint ahogy felvállaltuk egy esztendővel ezelőtt a megelőző 13 évfolyam folytonosságát, s tanulságait továbbra is hasznosítani szeretnénk. Úgy érezzük azonban, az elmúlt évben végzett munka nagyban hozzájárult ahhoz, hogy most valamivel tovább léphetünk. Ha más eredményt nem is könyvelhetnénk el, jóleső módon vehetjük tudomásul, hogy lapunk hasábjain az elmúlt évben lefolytatott eszmecserék, a magyar design problémáiról folytatott dialógus és a tavaly júniusban megindított cikksorozatunk a modern művészeti múzeum problémájáról - amelyet a januári számunkban zártunk le, ha a témájáról nem is mondhattunk el mindent - hozzájárult ahhoz, hogy képzőművészeti életünk néhány kérdésében esetleg tisztábban látunk, s néhány nagyon fontos gondolat megfogalmazódhatott.