Művészeti Szemle 1966/1-2. [antikvár]

klelégltésáre való szüntelen törekvés, valamiféle spirituális szükségletek kielégitésenek „örökös" vágyával vegyül»Vagyis az ember, a társadalom - ?3 fejlődése során egyre Inkább - nemcsak olyan építészetet igényel, mely az embernek^ mint vegetatív életet Si 41 ő, természeti lénynek szükségleteit elégíti ki, azaz materiálisán hasznos, hanem olyat is, mely az embernek, mint érzelmi-értelmi életet élő társadalmi lénynek, szükségleteit szolgálja, azaz spirituálisán hasznos, tehát szép, mUvészl is.iS kétféle hasznosság az igényben - ennek keletkezése, kialakulása és érvényesítése során - egyre szorosabb egységbe forr össze, szétbonthatatlanba. Az ember és a társadalom materiális lakóigényét először és általában, még csak a természet által alkotott - „épített" - barlangokban tudja kielégíteni. Kzekben keres - és talál évtízezreken át - mendéket a természet és társadalom sokféle veszedelme elől, ugy, hogy a barlangnak, mint „lak(5ház"-nak, mint „hasznos" térnek és mint „tér-formá" - nak-képzete fokozatosan kialakul benne, és egyre mélyebben vésődik ösztöneibe, tudatába. Ennek következménye, hogy - több, mint negyvenezer évvel ezelőtt - maga az ember, a társadalom is megpróbálkozik 1-lyenféle „barlang" létesítésével. S bár az első, kezdetleges kísérletei óta „lakóház"-aiban. egyre fejlettebben, gazdagabban, tökéletesebben valósítja meg, egyre differenciáltabb materiális, s ezzel „hamarosan** vegyülő spirituálla Igényeit, a kísérletezést ma sem hagyja abba, a nyilván a Jövőben sem fogja abbahagyni. kijij