Művészettörténeti Értesítő 1961/1-4. [antikvár]

"Nyugati kollégákkal való találkozásaink alkalmával gyakran beszélgetünk, vitatkozunk egy kérdésről: a mi viszonyunkról a nonfiguratív, az antirealista irányzatokhoz a festészetben, kultúrában, még pedig különösen az absztrakt művészettel szemben elfoglalt álláspontunkról. Valóban, magunk között bármilyen élénk és éles vitákat folytatunk is a realizmus értelmezésének árnyalatairól, a stílusokról és kifejezési formákról, a hagyományokhoz való viszonyról stb., mindenkor azon az alapon állunk, hogy elismerjük a művészet és a művészek nagy társadalmi és humánus misszióját, fontos szerepét, elismerjük a realizmus, a népiség elvének helyességét, azt, hogy a művészt elszakíthatatlan szálak fűzik össze a nép mai életével, gondolataival, érzéseivel, eszményeivel. Véleményünk szerint éppen ebben rejlik szocialista országunk művészetének sajátos jellege, ilyen a művészet igazi szerepe és helye a nép életében és az egész emberi társadalom életében általánosan. "