Muzsika 1958. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

AMuzsika szerliesztöi és muniiatársai szeretettel köszöntik az olvasót: muzsiimsolíat és zenekedvelőket, általános iskolásokat és ünneplőbe öltözött operalátogatókat, százhangú zenekaroii művészeit, munka után lelkesen egyült éneklő öreg dalosokat és a nagy tavaszi munkára készülődő falusi leányokat, legényeket! Mindenkit, akiben megerednek a csobogó források, ha megszólal a hangolt varázslatos világa!Es mindenekelőtt Kodály Zoltánt köszöntjük!Az Ö hetvenötödik születésnapja alkalmából jelenili meg először ez a lap, akkor, amilior nemcsak mi magyarok köszöntjük zenetörténetünk egyik 'legnagyobb mesterét, hanem Moszkvától Párizsig s az Atlanti-óceántól a Csendesóceánig milliónyi zenebarát szíve dobban együtt a mi szívünkkel.Tudjuk, hogy ez a nagy alkcdom számunkra nagy kötelezettséget is jelent.Tudjuk, hogy szocialista országépítés csak olyan hazában lehetséges, ahol jó muzsika születik, ahol jó muzsUia szól, ahol szomorúság és szégyen jó muzsika nélkül élni és ahol a zene mindenkié.Kodály Zoltán tanított meg bennüniiet erre.A Muzsika első széuna megjelenésének jeles ideje arra kötelez bennünket, hogy soha ne feledkezzünk meg az ő tanításáról.Azt is tudjuk, hogy nagy baj %mn abban a világbem, amely rossz muzsikát szül, tanít, terjeszt, fogyaszt és ahol a zene csak keveseké.Százhúsz esztendővel ezelőtt már így írt Liszt Ferenc erről a problémáról: Tény, hogy manapság bizonyos fokú zenei műveltségűk nagyon l^cveseknek van. A többség nem ismeri a muzsika elemeit sem . . . Legtöbbször arra szorítkoznak (értsd: a legfelsőbb rétegek Szerk.), hogy nagy időközökben s válogatás nélliül néhány szép alkotéis között egész tömeg szánaloniraméltó dolgot hallgassanak, amelyek megrontják az ízlést, s a fület nyomorult silcmyságokhoz szoktassák . . . Lehetséges-e ezen a téren javulásP Hiszem, hogy lehet, és hiszem, hogy mindenfelől erre haladunk. Nem győzik ismételni, hogy átmeneti korban élünk; ez igazabb a zenéről, mint akcirmi másról. Bizonyos, hogy szomorú a hálcitlan erőfeszítéseknek ebben a korédjan sziÜetni, amikor az, aki vet, nem arat; . . . aki üdvöthozó gondolatokat termel, nem láthatja életrekelésüket és mint a szülés közben meghalt asszony, gyöngén, és meztelenül hagyja őket arra