Részlet:
Pista bácsi
Péterfi István, a legidősebb, legfiatalosabb és legkedvesebb magyar zenekritikus, a Zenei Alap igazgatója, július 21-én tölti be életének hetvenötödik esztendejét. Nincs az a muzsikus, operabarát és nincs olyan hangversenylátogató, aki ne ismerné, ne tisztelné és ne szeretné Pista bácsit — hiszen mindnyájan így hívjuk —, aki nélkül zenei életünket nehezen tudjuk elképzelni. Nincs az a hangverseny, ahol ne világítana ezüstfehér haja, ahol ne sürögne-forogna frissen, jókedvűen...
Részlet:
Pista bácsi
Péterfi István, a legidősebb, legfiatalosabb és legkedvesebb magyar zenekritikus, a Zenei Alap igazgatója, július 21-én tölti be életének hetvenötödik esztendejét. Nincs az a muzsikus, operabarát és nincs olyan hangversenylátogató, aki ne ismerné, ne tisztelné és ne szeretné Pista bácsit — hiszen mindnyájan így hívjuk —, aki nélkül zenei életünket nehezen tudjuk elképzelni. Nincs az a hangverseny, ahol ne világítana ezüstfehér haja, ahol ne sürögne-forogna frissen, jókedvűen és derűt árasztva maga körül. Ma is mindenen rajta tartja a szemét, ma is mindent meghall és meglát. írásait szinte naponta olvashatjuk. Mindig hű és igaz krónikása és tapintatos bírája volt a magyar zenei életnek, ma is az. Néha csak tizenöt-húsz sort írt, gyakran név nélkül, gyakran p. i. monogrammal hitelesítve, de szavai ma is őszinték és igazak, mert soha sem akar senkit oktalanul megbántani. Szereti az embereket, hisz az emberekben, ezért nem érdeklik a művészet és a színpad világától sajnos még ma sem teljesen elválaszthatatlan intrikák és emberi gyengeségek. Szereti és megérti a művészeket, mert még a hibák mögött is az embert keresi.
Mint mondtam, írásainak többsége név nélkül, vagy p. i. monogrammal jelenik és jelent meg. Nem azért, mintha nem akarta volna, vagy nem akarná vállalni a felelősséget azért, amit leírt. Ez a névtelenség, vagy két kisbetűvel jelzett szerénység arról vall: „Édes fiaim, nem az én nevem a fontos, hanem az ügy a fontos, az esemény, a hangverseny, a felújítás, a közönség nevelése, öröme vagy megbotránkozása Ez a fontos!" 1926. dec. 10-én ezt írja p. i. a Magyar Hírlapban Bartók szerzői estjéről: „Bartók Béla a reakció vigasztalan éjszakáján a távoli tiszta fény, egy elnémúlt országban megzendülő harang " Micsoda bátorság kellett ahhoz, hogy néhány esztendővel a proletárdiktatúra leverése, vérbefojtása után, „a reakció vigasztalan éjszakáján" valaki le merje írni ezeket a sorokat! Mindenki tudta, ki az a p. i. — hogyne tudták volna, hiszen Kún Béla barátjáról, bizalmas emberéről, a Tanácsköztársaság Külügyi Népbiztossága elnöki osztályának sokszor meghurcolt vezetőjéről volt szó. Mert Péterfi István ez is volt. így keveredik nála a bátorság és a feltétlen igazmondás a legnagyobb szerénységgel. És így talál egymásra életművében a zene és a leghaladóbb politika.
Életmű? Beszélhetünk-e nála erről, s ha igen, hol található ez az életmű? Kétségtelen, hogy nem olyan természetű az ő életműve, mint pl. Sztaszové volt. Fiatalabb pályatársának és barátjának, Tóth Aladárnak hatalmas lélegzetű kritikusi tevékenységéhez sem hasonlítható, amit Péterfi István tett a magyar zenei életért és tesz ma is. Szabolcsi Bence munkásságához sem hasonlíthatjuk az övét, hiszen, mint mondtam, ő nem szenvedélyes hangú, áradó energiájú esztétaként és nem a magyar zenetudomány káprázatos felkészültsé
Amennyiben az Ön által választott könyvesbolt neve mellett
1-5
szerepel, kérjük kattintson a bolt nevére, majd a megjelenő elérhetőségeken érdeklődjön a készletről és foglalja le a könyvet.