Muzsika 1970. szeptember [antikvár]

Részlet:In memoriam 1945. szeptember 26.Utolsó esztendeiben Bartók teste olyan volt, mint a rezonáló üreg fölött vékonyan kifeszített húr, amely önmagát visszhangozza minden végzetesen visszaverődő lüktetésben. Mert valóban ez a test csak arra szolgált, hogy Mesterének törhetetlen akaratát fejezze ki, hogy felfogja és továbbítsa rezdüléseit. Szinte érzékelhetetlen testében az a változatos és megkapó ritmus lüktetett feltartóztathatatlanul, amelyet Bartók Magyarország, Balkán és Közel-Kelet primitív folklórjából merített. Ez a halálra szánt test maga volt a hangszer, szimbolikusan szólva: a dob volt, primitív és barbár dob - a Végzet, a Sors játszotta rajta könyörtelen dallamát.