Muzsika 1979. december [antikvár]

Részlet a műből: "Kovács Sándor: Korunk zenéje 1979 (1.) Régi bevált trükkje a kritikaírásnak, hogy a recenzens képzelt bírósága előtt jó előre felmentésért folyamodik, s a feladat nehézségeire hivatkozik. Persze hatástalanul, mert a tévedéseket ez nem teszi automatikusan meg nem történtekké; scripta manent - az írás megmarad, az összes melléfogással, elhamarkodott állítással együtt, az olvasó pedig joggal kérdezheti: miért nem képes megbirkózni vele. Ha pedig már elvállalta, úgy kell neki. Hogy most mégis ezzel az avítt zsurnaliszta fogással kezdem az idei Korunk Zenéjéről szóló beszámolót, ahelyett, hogy a tárgyra térnék, arra mindössze egy, de talán nem elhanyagolandó mentséget tudok felhozni: a feladatot nemhogy nehéznek, de a lehetetlennel határosnak érzem. Mindenekelőtt azért, mert nem tudom, mi a "tárgy". Nem tudom, hogy a zenei életünknek az a jelensége, melyet évek óta Korunk zenéje fedőnévvel szoktunk illetni, lényegében micsoda, mi akar lenni - következésképp nem tudom mit illik és mit felesleges számon kérni tőle. S a különös az, hogy mindaddig, míg e koncertsorozat, az idei Korunk Zenéje le nem zajlott, ez a probléma egyáltalán nem okozott álmatlan éjszakákat. Azt hiszem, valamilyen elképzeléshez mindannyian mértük az egyes Korunk Zenéje-sorozatokat. Valamihez képest mondhattuk: egyik-másik jobban vagy kevésbé sikerült- valamihez képest mondhattuk: ez vagy az a hangverseny nem illet a műsorba, emez vagy amaz viszont az egész ciklus fénypontja volt (és így tovább). Talán úgy érezhettük, a budapesti modernzenei hétnek az évek során kialakult, kialakulófélben volt valamilyen - közelebbről mindenesetre elég nehezen meghatározható - profilja., koncepciója; s e koncepció átültetése a gyakorlatba azután hol jobban, hol kevéssé sikerült. Ezt a megérzett-megsejtett elképzelt koncepciófélét határozatlanságai ellenére valamelyest számon lehetett kérni, sőt az egyes fesztiválokat ilyen értelemben össze lehetett mérni."