Octogon 2010/7. [antikvár]

' ! , ' I ló'' i. • 1 1',' I'' ¦'' ¦ ^ I ' a szerk RÉGIEK ÉS ÚJAK HARCA Fotó: Kőhalmi Péter Áll a bál. Volt már ilyen. És lesz is. Ugyanis ez a közélet, ez a politiko, jellemzően ez egy város élete. Ha egészséges. Ma még persze senki nem állítaná, hogy Budapest élete minden elfajzástól mentes, de abban, hogy a !ö-vőjét szimbolikusan kijelölő, látványelemeiben meghatározó építészeti jellegzetességei milyen körülmények között keletkezzenek, mór egészen fejlett viták adnak támpontokat. Gyerekkorom óta vannak emlékeim komoly felhördülésekkel kapcsolatban. Emlékszem orra, amikor o Hilton épült, és a város napról nopro figyelte riadtan a Mátyás-templomra telepedő ház alakulását. Aztán elkészült és megszoktuk. Még hallom a hajdani MTI hírközpont körüli átkokat, s a napokban, amikor arra jártam a Naphegyen, hazafias büszkeséget éreztem, hogy a nyolcvanas évek nemzetközi high-tech tendenciájába mi egy ilyen kiemelkedő színvonalú házzal tudtunk - amúgy építészettörténetileg - beállni. Hallani még a zsivajt, amely a gyalázatosan úgy hagyott Szent György tér főparancsnoksági épülete körüli egy, két, há', négy hiábavalóvá tett pályázat során gomolygott. Az Erzsébet térre tervezett Nemzeti körüli vitákat, majd a döbbent csendet, ami a végét jelentő döntést, s még inkább a néma, bajusz alá rejtett somolygóso-kat, csípős tréfákat, amelyek a százötven éves ólom helyett megvalósult Nemzetit fogadták. Hongos polémia folyt a Várkert Bazár körül is. Sok decibellel. Hiábavalóan. A reprezentatív épületegyüttes ugyanis ma is rohad, a sokféle terv sarkai pedig valahol, valami sötét fiók mélyén pöndörödnek céltalanul. Emlékeimben őrzöm a kollektív nekilelkesedést, amikor néhány napra úgy nézett ki, oz akkori kormány elhiszi magának, hogy Kormányzati Negyedet akar építeni, majd a megvető fújolóst, amikor ugyanolyan lendülettel vógott hótroarcot, mint amekkorával kevéssel előbb még alkotni akart. És volt, nem építészeti, szakmai vita a Városháza Fórum nyertes pályaműve, aztán pedig a ma mór szépen gömbölyödő CET körühs. Az idei nyarat pedig két egymásnak feszules keretezte: oz olcsón megúszni tervezett, mégis hideglelőssé váló Szépművészeti Múzeum körüli diskurzus, meg a frissen elkészült Belváros Főutcójo projekt „más eszközökkel" történő folytatását ígérő Új Városközpont ügye. POZÍCIÓ És OPPOZÍCIÓ Érdekes viták ezek. Ilyenkor derül ki, hogy egy olyan épület, amelyről korábban senki nem tudott semmit, az értékeket elsődlegesen szűrő építészettörténeti kötetek meg sem említik, tervezőik nevét nem ismeri, megjegyezni most is csak nehezen tudja a szakmai közönség, s amelyet három évtizede látunk mindannyian szétrohadni, lóm csak, hatalmas érték. Érdekes. Mivel magyarázható, egészen mostanig senkinek nem okozott örömöt o Harmincad utcai egykori áruhóz látványa? Hogy másfél hónappal korábbon még azt sem igen tudtuk, hogy egyáltalán létezik. Most pedig hirtelen igen becsessé válik, noha csak jókora füllentéssel lehetne szép, egyedi vagy akár érdekes épületnek nevezni. Ha 0 komenizmus óta eltelt két évtized nehéz kivackolódósónak folyamatát kellene egyetlen szimbolikus képben elgondolnom, egy pór éves újsógcímlapot vennék elö, amely ilyenkor mindig eszembe jut. Egy aktivista, a szellem borzas hajú embere, megneszelve, hogy szállodát terveznek az évtizedek alatt lekoszlott és tönkrevágott Gresham palota épületéből, nekiveselkedett, hogy féltése, kétségbeesése kifejezéseképpen 0 fizikai nyomósgyokorlás sojó-tos módszerével éljen: kiláncolta magát a házzal szembeni zöld sziget valamely fájóhoz, s ott izgatott arccal fogadta a sojtó képviselőit, Este a hírműsorokban lehetett látni, amint nyomatékot ad érveinek, s o közelgő elkerülhetetlen veszedelemre int mindnyájunkat, akik szerettük a régi, gyalázatoson tönkretett szürke és deprimált épületet. Szerettük annyiro - gondolta ő - hogy inkább körmünk szakadtáig kitartottunk volna slamperójónok vóltoztathotat-lansága mellett, semmint, hogy egy-két apró változásért cserébe egy pazar palotát, a város minőségét növelő projektet kapjunk. Aztán jött az este. Sötétedett. Tolón hűvösre is fordult. A kamerás emberek mór mind otthon ültek a konyhaasztalnál, családi körben levest kanalaztok, amikor o mogáro maradt aktivista duzzogva, csendben leoldotta magát a fáról, hogy az éj köpenyét magára húzva ö is hazaódalog-jon. A Gresham megépült. Csodálatos részletgazdagsággal felújított és modernizólt luxusszálloda, a város egyik éke lett. (Folytatás a 66. oldalon)