Operaélet 1991-1999., 2002-2003., 2006. (vegyes számok) (30 db) [antikvár]

Részlet a 1991/1. bemutatószámból: Levél az Olvasóhoz Tisztelt operakedvelő társam a nézőtéren! Bizonyosan egyetértünk abban, hogy egészen rendkívüli és tiszteletteljes hagyományokat, és a hazai kultúráért aggódók szívét büszkeséggel eltöltő jelenkori megbecsülést mondhat magáénak az a magyar operaművészet, melynek a most megjelenő OPERAÉLET, ez a csillagos órában született lap szeretne jó szolgálatot tenni. Tudjuk, hogy nagymúltú operakultúránk a magyar művelődéstörténet legreprezentatívabb lapjaira írta fel művészeink nevét, s hogy e nevek közül igen sok ott szerepelt mindig, nagy operaházainak számlapjain. És talán egyetértünk abban is, hogy ez a tekintélyes operaművészet története során alighanem a közelmúlt évtizedeiben kapta meg a legkevésbé azt a rangjához méltó hazai publicitást és főleg elismerést, amit megérdemelt volna. Nem volt ez a jelenség teljesen független attól a polgári kultúrát háttérbe szorító hatalmi ideológiától, amely - egyébként a műfaj kultúrtörténeti szerepének ismerete hiányában, illetve azt teljességgel félreértve - az operát egy pejoratívan emlegetett elit, kiváltságos réteg szórakozásaként értékelte. Pedig senki figyelmét nem kerülheti el, hogy a művészeteknek nincs még egy ága, amely oly nagyszámú érdeklődő, sőt rajongó, és a kispénzű diákoktól a legkülönbözőbb foglalkozású és anyagi helyzetű emberekig terjedő színes közönséget mondhat magáénak, mint ez a különös, kétségtelenül konzervatív, többször eltemetett, de mindmáig élő és virágzó zenés színházi műfaj.