Operaélet 1995. november-december [antikvár]

Részlet: A magyar zeneszerzés doyenje, komponistagenerációk egész sorának nevelője, a 20. század egyik meghatározó jelentőségű magyar operája, A bűvös szekrény szerzője a napokban ünnepli 90. születésnapját. Ez alkalmából kérdeztük pályájáról és a zenés színpadhoz fűződő kapcsolatáról. - Ön már gimnazistaként, tizenhét évesen bekerült a Zeneakadémia zeneszerzés tanszakára. Ennyire korán elhatározta, hogy nem hangszeres előadóművész vagy karmester, hanem zeneszerző lesz? -Kisgyermekkoromtól zongoráztam, hiszen középosztálybeli, polgári családban nőttem fel, s ebben a körben a zenetanulás szinte kötelező volt. Édesanyám is jól zongorázott, apám pedig kiváló cimbalmos volt. Kezdetben magánórákat vettem, s amikor kiderült, hogy tehetségesebb vagyok az átlagnál, beiratkoztam a Nemzeti Zenede zongora szakára. Az ottani vizsgák azonban nem mindig úgy sikerültek, ahogyan szerettem volna, mert rendkívül lámpalázas voltam.