Operaélet 1997. szeptember-október [antikvár]

Részlet: Nem könnyű szóra bírni. Amikor végre elértem telefonon, megpróbált lebeszélni az interjúról: "Hiszen maga mindent tud rólam, mit mondhatok még?" Végül is - mivel születésnapi interjút nem illik visszautasítani - rááll a találkozásra. Mielőtt sor kerül a beszélgetésre, felidézem emlékeimet, az előadások hangulatát, személyiségének varázslatait. Az első emlékkép negyvennégy esztendős: Ilosfalvy Róbert a Honvéd Művészegyüttes szólistája. Egy koncerten Bénk áriáját énekli. A szűnni nem akaró taps közben kérdő megjegyzést hallok: nem az Operaházban énekel? Egy évvel később debütál dalszínházunkban, a Hunyadi László címszerepében, miután azon a nyáron, 1953-ban megnyeri a bukaresti VIT első díját. Az első interjúm készültekor már befutott, nemzetközileg elismert művész, hosszú évek után az első magyar operaénekes, aki az Egyesült Államokban színpadra léphet. Los Angelesben és San Franciscóban mutatkozik be a Traviata Alfrédjaként, nem kisebb világnagyságokkal, mint Joan Sutherland és John West. Az amerikai újságok a legnagyobb elismerés hangján szólnak énekesi és színészi adottságairól.