Operaélet 1999. január-február [antikvár]

Részlet:Lassú léptű, korpulens figurája, arcán jellegzetes ironikus mosolyával eltűnt az Operaház környékéről, el a szolid eleganciájú Duna-parti étteremből, ahová gyakran járt ebédelni. Mikó András Kossuth-díjas főrendező, örökös tag, főiskolai tanár - a szűkebb szakmai berekben "a Mikó" - leköszönt a színről, melyen öt évtizeden át gazdálkodott, szolgálván az opera, e sajátos, bizarr színpadművészeti műfaj sikerét, népszerűségét. A pálya jegyzőkönyvének életrajzi adatai könnyen áttekinthetők, ám annál szövevényesebb mindaz, ami működésének eredményeire, sikereire vonatkozik. Mikó 1922. június 30-án született Budapesten, "bennszülött" volt. Fiatalon Bortnyik Sándor grafikai iskoláját látogatta, és a rajz és kép iránti vonzalmát soha nem tagadta , a rajzos látásmód ott bujkált nem egy rendezésének hátterében. 1946-ban már az operaházban tevékenykedett, kezdetben mint ügyelő (tudja-e az átlagnéző, milyen fontos csavar az ügyelő egy-egy előadás gördülékenységének biztosításában?), aztán hamarosan segédrendező lett.