Országépítő 2002/4. [antikvár]

Szubjektív előszó írására olyankor szokott sor kerülni, ha a folyóiratban megjelenő anyagok együttese, nem szándékosan alakított kapcsolódásai, látszólag spontán módon üzennek valamit, ami engem, mint szerkesztőt, aki az előkészítés során szembetalálom magam a váratlan jelenséggel, arra kényszerít, hogy erre felhívjam szíves olvasóink figyelmét. Ilyenkor zavarban is vagyok, mert az hogy elsőnek jutok a felfedezéshez, csupán helyzeti előny, de nem avat az értékelés kijelölt, arra legalkalmasabb személyévé, a kényszer azonban, hogy erre hivatottabbak helyett is el kell mondanom, amit megérteni vélek, legyőzi ezt a gátlást. Többnyire amúgyis olyan kérdésekről van szó, amelyekről hallgatni súlyos mulasztásnak tűnik, még a rendelkezésemre álló információk jól tudott bizonytalanságai és általam történő tiszta áttekintésük lehetetlenségei dacára is.