Pásztortűz 1941. május 15. [antikvár]

Megilletődve gondolunk arra, hogy a Mohi mezejére 1241 ápr. 11-én alázúduló nemzeti katasztrófa idei hétszázéves évfordulója éppen az Úr halálának napjára, Nagypéntekre esett. Ez a találkozás elmélyítette keresztyéni és magyar emlékezésünk fájdalmát, de egyben ismét megerősített a feltámadás hitének örök igazságában. Ezen a Nagypénteken visszaszálltunk lélekben annak a hétszáz év előtti április 11-ének estéjére, amelynek árnyai között, az erdők sűrűjében a megáradt Sajó hídja felé kúszott az ázsiai tigris, hogy váratlan támadással lepje meg gyanútlanul alvó áldozatát. Csalódott, mert az őrsereg felkészülve várta s ez az éjszaka a magyar hősiesség tündöklő fényébe borult. De a felvirradó április 12-e mégis a magyar nemzet gyásznapja lett. A csata elveszett s Magyarország ott hevert tehetetlenül kiszolgáltatva a legborzasztóbb rémuralom önkényének.