Szcenárium 2013. december [antikvár]

beköszöntő TAMÁSI ÁRON Szűzmáriás királyfi^ Szent este volt. A föld örömet kiáltott az égre és az ég örömet kiáltott a földre: - Jézus születékl S ebben az elözönlött örömben úgy ringott a völgyben a Csórja ház, mint a békesség tava: S a tóban két aranyhal: Bódika meg az anyja.( ) Az asszony nem gyújtotta meg a lámpát, nehogy kívülről valami menekülő szomorúság béreppenjen a fényre. Csak a szabadtűz égett a cserepes alatt és táncolva világított a falakon, miközben meleg fodrokat hányt a szobában pihenő székely világra. Künn a fagyott hó szembesütött a csillagokkal s a házfedélen időnként csattant a zsindely. S mint két lepke, amely egyazon levélre szállott, boldog együttlétben úgy pihe-ne anya meg a fia. - Beh szép, édesanyám! - Mi te, lelkem? merült fel az asszony. - Nézze, ez a tűz virágokkal telesüti a falat! Mind lengenek s a fejüket fenik össze. Elnézték hosszan. A lelkük rászállott a tűzvirágok gyenge leveleire és úgy lengette szárnyát. - Ugye édesanyám, jobb helyt volna itt a Küsded, mint a betlehemi hideg szalmán? -j Isten odarendelte szegént. És valahányszor szóltak, szavuk csak egy-egy felbukkanás vala, amilyent a hal cselekszik, amikor a nap melege süti hátán a vizet. Az Erdélyi Szépmíves Céh 10. jubileumára Kolozsváron kiadott díszkiadás (1934) alapján. Első könyv, XV. fejezet, 98-111.