Szépművészet 1940. december [antikvár]

A művészsors mindenkor küzdelmet jelentett, de a ma világában élő művészre megsokszorozódott, már eleve gátlásokkal terhes küzdés távlata vár. Utóbbi kettős arculatot mutat. Az egyik az alkotó mesterség elsajátítása, a másik az elismertetés, a közöny elleni harc, a kenyérkereset fokozott gondja. A mesterség elsajátításának kérdése a múlthoz viszonyítva a világnézeti problémák felvetésével vált komplikálttá. A kenyérkeresetnek és művészi kifejlődésnek fárasztó és emésztő párhuzama a művészi jellemedzés nem egy kitűnő példáját nyújtotta, viszont korunk túlzott nehézségei a tehetségkallódás tabelláján jeleznek ijesztő grafikont. A nemzetben élő örök művészi ösztön békés kifejlődésének nagy gátlásai, a háborúk, izgalommal teljes idők, a művészi örömöket, a művészetben elmélyedést gátolják; e talaj befogadóképessége kevés s a művészi pálya lassan-lassan az önkéntes lemondás biztos mártiriumát jelenti. Márton Ferenc is megjárta a modern művészpálya minden kálváriáját s élete, korai halála annak bizonysága, hogy súlyos időkben magasztos eszményekért küzdeni - a legnehezebb emberi sors. Kortársunk volt és művészetét mégsem ismertük igazán. Valójában azonban ő önmagával sem volt tisztában, s mint legtöbb művész, saját munkáinál a pillanatnyi szuggesztív hangulat váltakozó érzéseit választotta az önítélet mértékéül s a kiállításokon - aránylag keveset jelentkezve - nem mindig a legjava alkotásaival vett részt.