Színház 2015. május [antikvár]

Részlet "Bodó Viktor koldusoperája nem jó. Zseniális. Kétségbeejtően nem jó, vagyis kétségbeejtően zseniális. Ami rossz benne, az tudatosan nem akar jó lenni. Mert ami csak jó, arra nem mondunk sosem "igent" vagy "nemet", hideget, meleget: az mindig csak langyos. John Gay és Johann Pepusch The Beggar's Operájának átdolgozását az ősbemutató kétszázadik évfordulóján vitte színre Brecht és "stábja". Az 1928-ban Berlinben bemutatott Dreigroschenoper voltaképpen alig több, mint a Gay-Pepusch-mű egyszerű adaptációja. Brecht csak átszabta Elisabeth Hauptmann német fordítását, főképpen a dalszövegeket - a bemutató közönsége a fordítás nyolcvanoldalas füzetét kapta kézbe -, Weill pedig új zenét írt hozzájuk (bár 1920 után többször is modernizálták, újrahangszerelték az eredeti zenei anyagot, olykor nem kis sikerrel). Az 1930-as magyarországi ősbemutatón - a Vígszínházban, Heltai Jenő magyar szövegével - még egy, a Gay- és a Brecht-Weill-darabból komplikált változatot játszottak. A Brecht-Weill-parafrázis azonban a negyvenes évekre kivált a Beggar's Opera adaptációinak történetéből, Kurt Weill zenéje is megszólalt új zenei kulisszákkal - Duke Ellington 1946-os, bigbandre írt swing-változata egyenesen az amerikai musical-tradíciókba oltotta be-, de volt a darabnak zene nélküli változata is, Václav Havel munkája, 1975-ben."