Szinház és Társaság 1919-1920. (nem teljes évfolyamok) [antikvár]

Részlet az I. évfolyam 1. számából:Szegedre.Messzire hallgatózom, mezőkön és megyéken túl messzire, mindenfelé s hallgatom halkan a magyar szót. Gondolatom mint a nagy magosan tünő gólya szálldogál a magyar földek felett, csenddel és bánattal és álmodozással. Szivem olyan forma csonka, mintha a szív lett volna Magyarország és minthogyha ami most a magyar földből hibázik, az a szivből hibázna s érzem azoknak a hiányzó szivdaraboknak a fájdalmát.A fájdalom az élet leánya, a fájdalom is életet szül. A szenvedéseknek és szenvedelmeknek borult zavarából hajnalt kell várni s reggelnek kell majd az éj szaka szörny fellegeitől takart vidéken születni, sütkérező mezeivel és vizeivel a tiszta lángjaiban mosakodó szabad nap alatt.