Színházi Élet 1990/6. [antikvár]

Részlet a műből: " Búcsú Venustól Ha művész-és orvoskörökben mégoly gyakran is hallhatunk Marton Éva nagy baráti társaságáról, ha közelről mégoly sokszor tapasztalhattuk is jó kedélyét, komikai vénáját, amely kolléganői körében is oly kedveltté teszi őt, mégis inkább inkább a komoly megfontoltság, a karrier tudatos és kemény építése jellemző rá. Marton Évát nem lehet meglepni sminkelés közben. Ő csak akkor mutatkozik, ha már "perfekt". Még ma is örökké neveli magát, pedig a világ legpatinásabb operettházainak a közönsége a lábai előtt hever. Tisztában van művészi képességeivel, lehetőségeivel, ha úgy tetszik, a kor szavával, és azt is megérzi, ha "kinőtt" egy szerepet. Most, itt Budapesten, az Operaház Tannhauser előadása előtt ülök vele négyszemközt. - A Tannhausert 1977-ben énekeltem először Götz Friedrich rendezésében és Collin Davis vezényletével - mondja. - 1978-ban már Venus és Erzsébet szerepét felváltva énekeltem. Bécsben Otto Schenk rendezésében szerepeltem benne."