Talált képek [antikvár]

Mappája megsárgult, kopottas, repedezett.
Ezt a kiállítást találtam. Gyüjtögető alkat vagyok. Elteszem barátaim leveleit, cseperedő gyermekeim firkáit, hírességek hozzám kerülő kézjegyeit, egykori kedves ismerősök üdvözlőkártyáit, leendő nagyságok dedikációit. Elteszek újságkivágásokat, mozijegyeket, számolócédulákat, használt öntapadós levélragaszokat, cégjelzéses levélpapírok fejléceit, s egyáltalán mindent, ami emlékeztethet valakire, valamire, egy hangulatra, egy délutánra, egy gondolatra, egy ideára. Gondosan elteszem őket. Jó részük soha többé nem kerül elő, illetve mindig éppen azt lelem, amit keresek. Természetem megőrző vonása zsenge gyermekkorom óta kísér. Minden fiókot, polcot, szegletet megtöltöttem már magam körül becses kacatokkal. Sőt rokonok, ismerősök fáskamráiban, padlásain is el-elhelyezek óvatlan pillanatokban egy-egy teli kartondobozt. Nem folytatom... Ezt a kiállítást találtam. Valamikor 1970 és 1973 között készülhettek e képek (a motivumokból, amelyek akkori munkáimon vissza-visszatérnek, lehet viszonylag pontosan datálni. Legtöbbjétől egyetlen példány maradt, sokuk negatívja sincs meg. Egykori jegyzeteimet fellapozva tudom, készülő "mítosz" kiállításomon kívül két dolog foglalkoztatott akkortájt különösen: az idő és a tér kérdése, valamint a fotó felhasználásának képzőművészeti lehetőségei. E képeimet, kísérleteimet tökéletesen elfelejtettem. Nem is sejtettem, hogy léteznek. Tavaly ősszel - amikor valami más fontosat kerestem - bukkantam rájuk. Teljesen valószínűtlen helyen. Nagyanyám halottas ágyában.