Világszínház 1992/1-2. [antikvár]

Világszínház - sok mindent jelenthet e szóösszetétel. Jelentheti, amit eddig is, a határainkon kívüli színházi világot, amelynek e folyóirat immár tizedik éve hírhozója, s amelyről tudósítani e megváltozott formában - és részben tartalommal - változatlanul hivatott. De felfogható úgy is, mint egy kölcsönösségen alapuló rész-egész viszony kifejeződése, s akkor e lapnak legalább annyira tárgya maga a valóság, a természet" - benne egyik alkotóelemével, a színházzal -, mint e valóságot tükörképként önmagában hordozó színház. Mert ahogyan világosság a sötétséget, fény az árnyat, pozitív a negatívat - avagy a kínai bölcseletben használatos szimbólummal szólva jin a jangot és jang a jint -, úgy feltételezi egymást színház és világ. Amikor tehát e hasábokon színházról beszélünk, óhatatlanul szólunk arról a világról, arról a valóságról is, amely teremtője, ihlető tárgya és éltetője a színháznak; s a világról beszélve mi másról volna szó, mint a színházról. (Már ha igaz egy bizonyos William Shakespeare nevű angol úrnak az az állítása, miszerint színház az egész világ".) S ha világszínház, akkor értelemszerűen magyar színház is, amennyiben a kölcsönösség e két fogalom esetében is fennáll - bár mindez természetesen kérdésként is megfogalmazható. Csupán egyetlen kérdésre nem keressük az empirikus választ, hogy tudniillik létezhet-e a világ színház nélkül. A szerkesztő