Bővebb ismertető
Borítói kissé elszíneződtek, maszatosak.
A Szépművészeti Múzeum legújabb, XX. századi művészetet bemutató kiállítása 1972-ben nyílt meg. A kiállítás ebben a formában nem végleges; a múzeum egy ideiglenesen rendbehozott termében nyert elhelyezést, a műtárgyak együttese is hónapról hónapra gazdagodik, változik. A tárlat megrendezésére mégis, az adott körülmények között is szükség volt. A Szépművészeti Múzeum az egyiptomiaktól mind a mai napig folyamatosan mutatja be az egymást követő korszakokat, egymást váltó sítlusirányzatokat. A fejlődés pedig nem ért véget az impresszionizmussal, hanem azóta is tart. Sajnos, a gyűjteménynek éppen a modern, XX. századi része meglehetősen hiányos. A rendszeres gyűjtés az első világháború idején abbamaradt, és később sem volt rá mód, hogy a múzeum igazán számottevő művekkel gyarapodjon. A legutolsó néhány évben a múzeum nagy erőfeszítést tett, hogy az adott lehetőségekhez képest modern képeket, szobrokat, grafikákat szerezzen. Az 1970-ben rendezett "XX. századi magyar származású művészek külföldön" c. tárlat anyagából számos mű jelenleg kiállításunkat gazdagítja. Ezeknek az alkotásoknak nagy részét maguk a kiállító művészek ajándékozták a múzeumnak, vagy pedig a múzeum vásárolta meg tőlük. Ezt a kiváló alkalmat a XX. századi gyűjtemény megalapozására ki kellett használni, másrészt viszont éppen ez kicsit esetlegessé is tette a a gyűjtemény jellegét. A magyar származású emigráns művészek stílusirányzatát is nagyjából meghatározta, hogy mikor hagyták el az országot. Akik 1919 után mentek el, baloldali nézeteiket összekapcsolták a művészi forradalmisággal. Azokhoz az irányzatokhoz kapcsolódtak, amelyek egyesítették ezt a kétfajta újítási szándékot. Az expresszionizmus inkább személytelen embermegváltó eszménye helyett a szovjet művészek által képviselt konstruktivizmus vált az egyik legerősebb irányzattá a 20-as évek elején.