Nagyasszonyunk 1912. szeptember-1913. június [antikvár]

Úgy érzem, hogy nem búcsúzni, hanem még szorosabb lelki barátságra akarunk lépni egymással most, a IX. év végén és a X. év küszöbén. azért meleg szívvel és mosolygó arccal nyújtom felétek kezemet. Hogy kivel barátkozom, azt én is megnézem, mert ha gőgösen büszke nem vagyok is, de öntudatom van és a "gyöngyöket", melyekről az Evangélium beszél, én sem adom akárkinek. De vak volnék, ha nem látnám, hogy különösen most - ebben a IX. évben - én is kaptam "drága-gyöngyöket" - tőletek. És ezt viszonoznom kell. Azaz nem is jól mondom, hogy "kell". A "kell" szó a rideg jognak a szava és - én Istenem - hogy is beszélhetnék én veletek ezen a "jég-nyelven", hiszen, ha lehetne, a tavaszi szűz-hajnalok hangjait szeretném kölcsön kérni, mikor hozzátok szólok és el akarom mondani azt, micsoda gyönyörűségekkel töltöttétek meg lelkemet - páratlan leveleitek és egyéb irásaitok réven.