Nagyasszonyunk 1913. szeptember-1914. június [antikvár]

X. évfolyam. NAGYASSZONYUNK 1. szám. Kapunyitás. Kaput reggel nyitnak. Mikor az emberek kipihentek, frissek és a tettvágy erejével sietnek új munkára. Így nyitja ki kapuját a Nagyasszonyunk is előttetek — leánytestvérei előtt. A hajnal hangulata rezeg a lelkén, mint az üde harmat a virág kelyhén. És eképpen köszönt titeket: Voltaképpen, kedveskéim, ügy érzem, hogy nem az ajkammal, hanem a szivemmel, vagyis nem szavakkal, hanem érzésekkel sietek im elétek itt, az új tanévünk küszöbén. És én azt szeretném, ha ti ezt észrevennétek, sőt bennem mindig ezt keresnétek. A szó — úgy tapasztalom — gyenge szerszámocska belső világunk összekapcsolódásánál. És aki csak ezt nézi, bizony sokszor botránkozhatik is rajta: hideg is, merev is, sőt sokszor suta is. Hej de az érzés, a léleknek ez az eleven tüze: ez az igazi művész és mester. Ez indít, izgat, hajt, észrevesz, alakít, felemel, szépít, buzdít, örül. No lássátok : ebből kérek én számomra sokat, igen sokat és hozok a szívemben számotokra igen-igen sokat. És ha így lesz, akkor szent a meggyőződésem, hogy meg fogjuk érteni egymást, talán nem is mindig az elménkkel, de mindig a szívünkkel és ez nekünk untig elég. Én Istenem, hiszen tudomány . már annyi van a világon, hogy sokan valósággal bele is fulladnak I De mikor lesz annyi jó érzés a világon, hogy az emberek mind ezen az alapon fognak közlekedni egymással? Hát tegyük meg legalább mi. Nagyot fogunk ezzel nyerni mindannyian. Azután ez nem is olyan nehéz, kedveseim. Látjátok, ha azt mondanám, hogy én csak azzal barátkozom, akinek drága ruhája, vagy szép arcocskája van, vagy pedig választékos szavakkal tud hozzám beszélni, akkor méltán azt felelhetnétek: úgy ám, Istenem, de hát ez nem adatott meg mindenkinek és mit tehet róla az, akinek egyik vagy másik, vagy mind is hiányzik. De ki mondhatja azt, hogy neki nincsenek és nem is lehetnek jó, nemes, szerető érzései? Miért nincsenek? Hát kitől függ az, hogy legyenek, ha nem őtőle? Hát neveljük rá a szívünket és kezdjük meg ezt a szivnevelést tüstént Íziben. Nézzétek, én is nyitok erre a tanévre iskolát: a szívnevelés iskoláját. Jertek csak, kedveskéim. Itt az lesz a jeles tanuló, akinek legjobb, legtanulékonyabb, legkészségesebb szíve van. Olyan jó lesz és olyan boldogok leszünk, ha ebben az iskolában minél többen találkozunk. A „Kék madár" cimü mesejátékban a kis Tiltilnek a kócsag-forgóján van az a csuda-gyémánt, amelyiken csak egyet kell fordítani és a két gyermek meglátja a dolgok lelkét. Nohát ez a tündér-gyémánt mindenkinek birtokában van, kedveseim, de nem kívül — a fején, hanem bévül a keblében és ezt magyarul úgy hívják, hogy — szív. Csak tudni kell rajta jól fordítani és akkor meg fogjuk látni a dolgok lelkét, amely nem egyéb, mint: a szeretet. Jertek csak, jertek. Meg fogjuk tanulni, hogyan kell forgatni a mi csoda-gyémántunkat, amit nekünk nem álomtündér, hanem Az adott, aki legjobban szeret minket: Atyánk, ki a mennyekben vagyon.