Ethnographia 2018/4. [antikvár]

EthnographiaA Magyar Néprajzi Társaság folyóirata129. évfolyam20184. számFejős ZoltánIndiai pantheon. Elmulasztott lehetőség etnográfiai múzeum alapítására Magyarországon 1840-benIsmeretes, hogy Xántus János kelet-ázsiai gyűjteményét 1871 kora nyarán mutatták be a Nemzeti Múzeumban. A kiállítást jelentős sajtóvisszhang kísérte. Méltányolták Magyarország első népismei" kiállítását, a gyűjtő nemzeti hivatástudatot és tudományos értéket egyaránt képviselő nagyszerű tettét. A kiállításról, a gyűjteményről a fővárosi lapok mellett vidékiek is hírt SLátzk. A Kolozsvári Közlöny egy rövid, pár soros jegyzete külön figyelmet érdemel, mert ebben egy a Xántus gyűjtéséhez hasonló, de korábbi kollekcióról van szó. Az újsághír teljes terjedelmében a következő:Xántus keletázsiai ethnographiai gyűjteményének, mely csak 38,000 ftba került, illő méltánylatára fölemlítjük, hogy az 1840-ki országgyűlésnek, Lamarc Picot franczia tudós, ugyanazon tartományokbeli hasonló ethnographiai gyűjteményét Pozsonyban a Pálfi-teremben kirakván, 500,000 frankért ajánlotta fel. E franczia gyűjtemény sem számmennyisegére, sem érdekességére, annyival kevésbé, mert az állat s növénygyűjtemény benne teljesen hiányzott, Xantuséval korántsem mérkőzhetik. A magyar országgyűlés részint drágálván a roppant árt, részint nem látván ez érdektelen és nyomorúnak tetsző kezdetleges hindu fegyverzetek s egyéb házi és pagodai készletek és bálványok megszerzésének szükségét, nem vette meg. Ugy halljuk, aztán a franczia kormány szerezte meg a magyarnak kinált jutányosb áron.'"Az adatra Sándor István lelt rá és kivonatosan idézte a Xántus Jánosról (1825-1894) megjelent életrajzi könyvében 1970-ben.^ Színes, apró adalékot jelentett számára hősének méltatásához, s nem foglalkozott a kolozsvári napilap értesülésének megfejtésével". Hivatkozása a későbbiekben elsikkadt, és más sem vette a fáradságot, hogy utánanézzen, vajon mire is vonatkozik az információ. Pedig ha a hír igaz, mégiscsak az Európán kívüli etnográíiai tárgyak elsö magyarországi nyilvános bemutatásáról van szó, ami mindenképpen tudománytörténeti jelentőségű tény. TöbbetKolozsvári Közlöny 1871. július 2. 79. sz. p. 2. Sándor 1970: 311.ETHNOGRAPHIA 129/2018. 4. sz.