Ethnographia 2024/3. [antikvár]

Ethnographia _A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata 135. évfolyam 2024 3. szám Liszka József A „szakrális terek" szakralitásának a kérdéseihez. A szádudvamoki példa BEVEZETÉS A katolikus szakrális kisemlékek feliratai* Európa-szerte általában egy szófordulattal kezdődnek, amely talán az ismert, Loyolai Szent Ignáctól származó, jezsuita jelmondatra, az ad maiorem Dei gloriam-ra} vezethetőek vissza. Út menti feszületeken, szobrok posztamensein különféle nyelvi mutációk és variációk formájában találkozunk vele: Isten nagyobb dicsőségére; Na vacsiu slávu Boziu; Ke cti a chvále Bozv, Éhre Gottes; Bogii na slávu; Na wi^ksza chwal^ Boza stb. Ez az amúgy is jelen lévő keresztény szimbolikát erősíti a szavak erejével, s az Istenhez való kapcsolódást hirdeti. A kérdéssel, hogy a szakrális objektum állíttatásának oka valóban kizárólag a keresztényi áhítat lehetett-e, a komáromi Etnológiai Központ szakrális kisemlék-adatbázisá-ra^ támaszkodva korábban már foglalkoztam.' Igyekeztem arra is kísérletet tenni, hogy az állíttatások feltételezhetően valódi (még ha burkolt, inkább tudat alatti) indítékait is áttekintsem, rendszerezzem. így most ezzel részletesebben nem kell foglalkoznom, csak az alapötletet és végkövetkeztetést szeretném néhány mondatban összefoglalni. Abból a megfigyelésből indultam ki, hogy a szakrális objektumok feliratainak jelentős részében az állíttató neve markánsan, kiemelten, általában nagyobb betűméretben, igen gyakran verzállal szerepel, s ily módon a felületes szemlélőnek elsőre nem is az Isten dicsőségére utaló frázis, hanem a donátor neve tűnik föl. A jelenségre most mindössze két példa segítségével emlékeztetek. A gömöri Jabloncán a római katolikus A jelen tanulmánx A szlovákiai mag\ ar társadalom változásai az utóbbi 100 évben, különös tekintettel a mindennapi kultúrára című ÁPVV-20-0336 projekt keretén belül készült. ' AMDG: „Mindent Isten nagvobb dicsőségére" ' A komáromi Etnológiai Központ szervezeti keretei közt létrehozott Szakrális Kisemlek Archívumhoz lásd; Juhász-Liszka 2007.; Liszka 2002., 2017. Kontextusba helyezve meg: Liszka 2013a., 2020. Lásd: Liszka 2005., 2012. ETHNOGRAPHIA 135/2024. 3. sz.