Ethnographia - Népélet 1944/3-4. [antikvár]

ETHNOGRAPHIA - NÉPÉLET A MAGYAR NÉPRAJZI TARSASAG FOLYOIRATA LV. ÉVF. 1944. 3-4. SZÁM Változatok a hímzésben. A variálás jelenségeire és törvényszerűségeire a népzene, a dallamszöveg, a mesekinos kutatói már régóta figyelemmel vannak, a tárgyi néprajz területén azonban nélkülözzük az ilyen szempontú céltudatos vizsgálódásokat, sőt mindeddig az anyaggyűjtés sem igen szolgált megfelelő adalékokkal. Az alábbiakban — kísérletképen — rá szeretnénk mutatni, néhány találomra kiragadott megfigyelés alapján, a magyar népi hímzésanyagban megnyilvánuló variálás néhány példájára. Aki a hímzésbeli variálás lehetőségeinek, okainak és törvényszerűségeinek kutatásával óhajtana foglalkozni, az ezt a feladatot aligha végezhetné el szélesebbkörű előmunkálatok nélkül. Legelsőben a már ismeretes (felgyüjtött) hímzésanyagot kellene típussorokba állítania, ami által a mintaváltozatok egybevetése válnék lehetővé, s ezáltal annak megállapítása, hogy a hímzésnek mely tényezői hogyan, milyen körülmények következtében variálódnak. Másfelől azonban szükséges volna a ma még élő hímzésfajták népi mestereinek munkamódját megfigyelni, variáló-készségük megnyilvánulásait rögzíteni. Hasonló előmunkálatok híján ¦— csupán a magunk gyér megfigyeléseire támaszkodva — alábbi vázlatos fejtegetéseinknek nem lehet más célja és igénye, mint tárgyi néprajzi kutatóink, gyűjtőink figyelmét e problémákra felhívni, s őket munkásságuk ilyen irányban való kiterjesztésére serkenteni. Ha az ország különböző tájairól származó, azonos mintájú hímzéspéldányokat egymás mellé állítjuk s különbségeiket szemügyre vesszük, arra a meggyőződésre jutunk, hogy mindenik hímzésfajta a maga sajátos modorában, stílusában dolgozta fel, alkalmazta a kérdéses mintát vagy díszítőelemet, s így természetesen mindig változatot hoz létre. Ha e változatsorokat olyan mustrákból állítjuk össze, amelyek mentől több hímzéstípus mintaanyagában használatosak, könnyen felmérhetjük azokat a tényezőket, amelyek variálódnak, s azt is, hogy a helyi stílus milyen fajta változásokat eszközölt rajtuk, amikor mintakincsébe olvasztotta. Ha több minta vagy díszítőelem esetében mutathatunk rá azonos jelenségekre, kimutathatjuk, hogy mindenik hímzésfajta milyen törvényszerűségek szerint variál. Majd egy-egy hímzésfajtán belül összeállíthatjuk egy bizonyos mintának változatait, s ezzel megkaptuk annak helyi variánsait. Azután — tovább szűkítve a kört ¦— e helyi változatokat (ha lehet) időrendben csoportosítva, megszerkeszthetjük a mustra helyi alakulásmenetének vonalát. Másféle csoportosítások is szolgálnának tanulsággal: egy-egy községen belül a hímzéseket készítőik szerint osztályozva, megállapítani egy-egy varró mintakészletét s a közösségi ízlés és helyi divat megszabta határok közt mozgó variálókészségét. Ez különösen akkor válik érdekessé, ha egyazon hímzőtől származó, azonos mintának több példányával rendelkezünk. Mindez az elvégzendő munka persze nem a puszta tipológizálás szempontjából volna kívánatos, hanem esztétikai és néplélektani kérdések megvilágításához szolgálna adalékul. BthnograpUa-Népélet. 8