Hírharang 1994/1-2. [antikvár]

Úgy látszik között szlovákiai magyar létünk egyik (ha nem az egyetlen!) biztos meghatározója a Győry Dezső megénekelte "hosszú, keskeny pántlikán" belüli régiók közti állandó csetepaté, sértődöttségek. Mert nálunk valakit, valakik mindig elnyomnak. Folytonosan elnyomják, de legalább is szabotálják a velük való együttműködést, lehetetlenné teszik a "keletieket" - természetesen a "nyugatiak"; miközben ezeket a "nyugatiakat" is annak rendje s módja szerint elnyomják a pozsonyiak (és a hozzájuk számítandó dunaszerdahelyiek). De hogy ezek a fránya "nyugatiak" végképp ne élvezhessék a keletiek felett gyakorolt uralmuk gyümölcseit, reájuk telepedtek (például a derék komáromiak esetében) a "jöttment keletiek", "a gömöri klán", s most azok uralják városukat... És a sort tovább is folytathatnám, bár talán ennyiből is látszik, hogy valójában nem egy nemzeti közösséget meghatározó jelenségcsokorról van szó, hanem sokkal inkább patologikus esetről, s vizsgálata inkább a pszichiáterek munkakörébe tartozik, semmint a nemzetkarakterológusokéba... Bár?