Néprajz és nyelvtudomány X. [antikvár]

MONDATERMINOLÓGIÁK ÉS MŰFAJKRITÉRIUMOKFerenczi ImreA folklór, azon belül a népköltészet1 egyik legáltalánosabban ismert, s minden bizonnyal egyik legrégibb műfaja a népmonda. Sokszor utaltak már arra, hogy egyebek között a formai egyszerűsége okozta azt, hogy mostoha módon bántak vele: elhanyagolták vizsgálatát.2 így történt ez nálunk is.3 Az utóbbi években azonban népszerű téma lett a folkloristák körében a népmonda, s ma már regionális és nemzetközi együttműködés alapjául szolgál e műfaj szisztematizálásának megvalósítása.4 Az International Society for Folk-Narrative Research többek között éppen Budapesten vitatta meg (1963) a népmonda alapvető' kérdéseit: kísérletek történtek általános érvényű definíciók elfogadtatására, és javaslatok hangzottak el a rendszerezésre vonatkozóan.5 Az osztályozás lehetőségét, problematikusságát hangoztató, sőt annak elutasítását is megfogalmazó nézetek6 ellenére az eddig elért eredmények biztatóak. Nézetazonosságról természetesen csak abban az értelemben lehet szó, hogy a különböző európai és Európán kívüli népek küldöttei elismerték a monda internacionális jellegéből fakadó közös feladat megoldásának szükségességét, hogy ti. alkossák meg a nemzeti katalógusokat, s ezekből épüljön fel azután a nemzetközi mondaszisztéma, amely a folklórkutatás elengedhetetlen segédeszköze.Szerintünk meglepetés lett volna, ha a budapesti vagy akár a későbbi konferencia7 minden tekintetben megnyugtató útmutatást nyújt. Ezúttal már annak a kimondott vagy burkolt polémiának vagyunk tanúi, amely mögött a marxista és a polgári nézőpontú folkloristák véleménykülönbsége tükröződik. Az eredmények fenntartások nélküli adaptálásáról tehát szó sem lehet, erről tanúskodik az Ethno-1A folklór-1 a nép hagyományos jellegű szellemi kincsének egészére vonatkoztatjuk, a népköltészet pedig csak a művészi értékű produktumokat jelenti.2Legutóbb pl. Hand, W. D.: Status of European and American Legend Study. Current Anthr. Vol. 6. (1965) 439.3L. az Ethn. 1966. évfolyam 1. számában a'Történelem, szájhagyomány, mondahagyomány c. dolgozatom.4Az erre vonatkozó erőfeszítésekről: Hand, W. D.: i. m. 439440.6 A résztvevők előadása megjelent az Acta Ethn. XIII. (1964) 7131. lapjain.6 Schmidt, L.: Vor einer neuen Ära der Sagenforschung. Österreichische Zeitschr. f. Volkskunde, N. S. XIX. Bd. (1965) 5374. A sematikus rendszerezéstől mindenképpen óvakodni kell, mint azt a szovjet kutatók helyesen hangsúlyozzák: Putyilov, B. N.Szokolova, V. K.: Osz-novnüe problemü szovjetszkoj folklorisztiki. Szovjetszkaja Etn. 1964. 4. sz. 36.' Az International Society for Folk-Narrative Research általános és egyértelmű program-megvalósitási tervének regionálisan mutatkozó bökkenőire (1. gyűjtések hiánya, műfaji tisztázatlanság etc.) gondolok.