Néprajz és nyelvtudomány XI. [antikvár]

A NÉPMONDA HELYE AZ EPIKUMBANFerenczi ImreHonti a népmese helyét kereste az epikus hagyományban s immanens tulajdonságai megértésére törekedett.1 Kérdés, helyénvaló-e a népmonda esetében hasonló célkitűzésről beszélni. A pozitív vagy negatív értelmű posztulálás helyett utalunk azokra a problémákra, amelyek segítenek megvilágítani műfajunk helyzetét az epikai tradíció összefüggésében; s tesszük ezt elsősorban azért, hogy a népmonda kutatásának módszertani kérdéseit kellő megalapozottsággal tárgyalhassuk. Manapság is érvényesül az a fölfogás, hogy a népmese, mint kerek, egész forma az epikus törvények tanulmányozásának elsőrendű forrása.2 Szerkezeti stabilitása, stílusismérvei, nemzeti (lokális) redakciókban való kifejeződése, ugyanakkor mégis internacionális jellege, de sok más tulajdonság is a népmondával és hasonló primitívebb formával szemben mintegy predesztinálta az epikum tanulmányozásában elfoglalt előkelő posztra. A kompozicionális és formai (stílus) különbség miatt a népmonda pl. alig szólhatott bele az epikai törvényszerűségek megértéséért folytatott vitába. Ezúttal sem a népmese különleges helyzetét vitatnók. Mégis, többek között éppen a mesekutatás eredményei segítették azt a felismerést, hogy a mostohán kezelt, szívósságában azonban felülkerekedett műfaj, a népmonda körébe sorolható elbeszélések epikai szempontból is megérdemlik a figyelmet. Amellett, hogy adalékokat nyújtanak a kezdetleges formák (Vorformen) megismeréséhez, elősegítik a műfaji összefüggések és különbségek tisztázását, s nem utolsó sorban reális alapot nyújtanak az epikai kvalitások pontosabb megkülönböztetésére. Az emberi szellem nagyszerű teljesítménye, hogy a mítoszok 'degradációját' követően szebbnél szebb kalandtörténetek születtek, de talán még elgondolkoztatóbb az a tény, hogy a széthulló mítoszok töredékeiből, az összebogozódott vallási-ideológiai (néphit) képzetekből és a hősmondák emlékanyagából újra meg újra regenerálódtak azok az elbeszélésfajták, amelyek feltehetően már a mítoszokkal párhuzamosan is hosszú időn át egzisztáltak, s ma is aitologikus, mitologikus, történeti, élmény stb. indítékok szerinti elágazásban alkotják a monda családját.