Néprajz és nyelvtudomány XII. [antikvár]

FINNUGOR ŐSTÖRTÉNET FINNUGOR RÉGÉSZETHajdú PéterA finnugor őstörténeti kutatás bonyolultságát mutatja, hogy az utóbbi évek vitáiban érdekelt felek nem jutottak közös álláspontra. A nézetek integrálására nem óhajtok vállalkozni. Szeretnék azonban évkönyvünkben tézis-szerűen felsorolni néhány olyan kérdést, melyeknek az ó'störténeti vitában különleges jelentó'ségük van, s ezekkel kapcsolatos álláspontomat sem hallgatom el.(1) A fgr. ó'störténeti kutatás eddigi gyakorlata szerint az uráli népek őshazájául azt a területet tekintik, ahol az uráli népek nyelvi és társadalmi egysége megszakadt. Uráli Őshazának általában az egység felbomlását megelőző 12 ezer év lakóhelyeit nevezzük. Újabban azonban László Gyula hangot adott azon véleménynek, hogy az őshazát nem a felbomlás, hanem a kialakulás korában kell megragadnunk (ArchÉrt 1965:68 kk). Az ötlet szép, csak megvalósíthatatlan. László azonban úgy véli, hogy a kutatási célnak ilyen gyökeres megváltoztatása egyszerűsíti a dolgokat: az Őstörténet meghosszabbítása a múlt irányába az őskőkor végéhez vezet el bennünket, már pedig a felső paleolitban és a mezolitban mondja László Gy. a Középső-Volga nagy kanyarja és a Jeniszej közti összekötő vonaltól északra nem lakott ember. (Ugyanő korábban ezt a területet nem lakatlannak, hanem egyenesen lakhatatlannak minősítette, ezt a megfogalmazást azonban a vita során a Zólyomi által és általam említett ellenérvek súlya alatt most megenyhítette.) Ez a terület tehát szerinte eleve nem jöhet számításba őshazaként. Természetesen rendkívül örülnénk annak, ha az uráli társadalom történetét a kialakulás kezdetéig nyomon tudnánk követni. Sajnos, nem tudjuk. Ilyen törekvéseinknek a felső paleolit és mezolit határára helyezése önkényes dolog lenne, hiszen az uráli társadalom és alapnyelv kialakulása az eurázsiai paleolitikum mélyére is elvezethet. Itt is, ott is sok-sok megoldatlan régészeti, etnikai és egyéb probléma tárul elénk, s ezért az őshaza-kutatás ilyen kiszélesítése csak nehezíti feladatunkat, sőt sokszor eltereli figyelmünket a valamivel könnyebben megoldható problémákról. Hangsúlyozom tehát, hogy a megfogalmazásom szerinti i. e. VIIV. ezredi nyugat-szibériai Őshaza elődeink együttélésének utolsó színhelye volt. Az ezt megelőző őshazák rekonstruálására nem vállalkoztam, legfeljebb céloztam arra, hogy paleolingvisztikai meggondolások alapján milyen irányból érkezhettek ide elődeink. Meggyőződésem ui., hogy jelenleg a paleolingvisztika az egyetlen olyan tudományág, amelynek a segítségével az uráli Őstörténet a paleolitikum irányában tovább nyomozható. A régészet ui. e tekintetben egyelőre nem ad megbízható eredményeket. László szerint pl. az Urál északi vidéke (Nyugat-Szibériát beleértve) a mezolit és paleolit korban lakatlan volt. Tétele azon alapszik, hogy nem maradtak fenn emberi életnek nyomai e vidékről. A negatív következtetés mégis elsietett: az utóbbi évek régészeti irodalmában egyre-másra bukkannak fel e korábban lakatlannak látszó vidéken az őskő-kori ember nyomai (Bader, Burov és Kanyivec eredményeire utalhatok). Ez ugyan